Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

9. szám

— 133 — azt fölfogni, figyelemmel kisérni, és jellemére nézve kitanulni képes lehettem. A kóralakot tekintöleg, jelen járványunk alkalmával négyféle változatokban láttuk a hagymázt mutatkozni, ugyanis a) izgékony (erethisticus) , b) lobos , c) csorvás és d) rothasztó alakban, s ezeknek elsője volt úgynevezett alap-typusa (Grundtypus) a nálunk uralkodott hagymázjárványnak. 1. Az izgékony kóralak kezdetben hurutos jelenségekkel köszöntött be, a szemek vérrel belövelve megvörösödtek, könnyeztek s a világosságot nem tűrték, e mellett az orrbul nyúlós takony szivárgott, a torokban pedig lobos változások, u. m. karezoló érzet, nehczbült nyelés, mutatkoztak, mellyek gyakran a gőg és elágazásai takhártyájára is elterjedvén , rekedtséget és száraz kühécselést is idéztek elő. — De ezeken kivül a közérzet kitünőleg szenvedett, — elfogódott és szédelgett a fej,— s a nyugtalan betegek mámorosokhoz hasonlitván, ijesztő álinoktul háboriltatának. — A láz rendesen rázó hideggel kezdődvén, folytonos égető forrósággal tünteté ki magát, az érütés különben telinek , a vizelet kevéssé vörösnek, a székelés pedig szorúllabbnak mutatkozván; végre nagyiévéna szomjúság, a nyelv fehéres nyálkával bonttatott el. — Ezen lázas mozgalmak reggelenként engedtek ugyan, de estvénként annál erőszakosabban léptek föl. Negyedik-ötödik nap körül rendkívül erőszakos nehezbülés mellett földuzzadt az ábrázat, még inkább niegvörüsödtek a szemek , és futólagos félrebeszéd között a fej felé nagy lett a vértódulás. E mellett a földuzzadt külbőr egész fölületén vörös szint ölte magára, s először is az ábrázaton , mellen, ugy tovább a test egyéb részein megjelent a kiiteg , minek előidézésére rendesen 24 óra elégséges volt. A küteg maga, lencsenagyságu, többé kevesbbé kerekded alakú, sötét-vörös szinii, sima foltocskákat képezett, mellyek ujnyomás alatt elenyésztek ugyan, de a nyomás engedésével ismét visszatértek, sőt egymáshoz közelebb esvén , nagyobb foltokba is összefolytak. A 7—8-dik nap körül a betegek orraikból vérzettek , mire a fej megkönnyebbedett, a bőr megnedvesedett, sőt a vizelet üledéket is hagyott hátra, annyira, hogy kevesebb tapasztalat mellett általános javulást lett volna szabad reményleni, azonban ezen tetszőleges javulás csak azért állott be, hogy a rája kö-