Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

8. szám

— 126 — helyezőiből könnyen kimozdul, és ezért e tekintetben különös gyógyszerek használása szükséges lehetend. Ezen szakaszban kell egyszersmind az élete,s ellenhatás mindazon küvetkezeleit clhárítni, mellyek közönségesen a sikerült visszahelyezés után beállani szoktak, u. m.: heves fájdalmak a fantövisben és a csipőn, ugyanezek dagadása, veressége és forrósága, a lágyék mirigyek megdagadása, vizellósi nehézségek , végbéliszam, hasmenés , c szakasz is több hetekig tarthat. — A 3-dikban végre a tag lassanként mozgásokra kényszeríttetik, ugy hogy az ízfejnek ide oda való folytonos mozgása által az ízvápábait mindkettő közötti eredeti aránytalanság lassanként kicgyenlittetni fog. Ezen módszerrel Pravaz körülbelül 12 egyénnek 4-tól 15-dik évig teljes sikerrel használt. A többi között ő egy 8 éves leánykát észlelt, melly egésségcs szülőktől nemzetett; egésséges, soha esést, ütést vagy egyéb séremlést nem szenvedett, mi a bekövetkezendő műbeli sántílást okozhatta volna; 4-dik évében midőn már tökéletesen futni tudott, kezdette a sántítást, ballábát húzván , melly rövidebb leve , és a medencze s a hátgerincz a rövidüléssel megegyező hibás helyzetet foglalák el. A rövidülés 3—4 ujszélességnyi volt, a végtag soványabb mintegy aszályosnak látszott. Prava-z-mk intézetébeni 18 havig folytatott gyógymódjára a leányka egészen jól mehet a nélkül, hogy sántítna, ugrál, tánezol, fut minden kifáradás nélkül, és a részek is természeti rendirányosságukat majdnem tökéletesen viszszanyerték, szabatosabb vizsgálat mellett úgy látszik, mintha a czoinbkoncz nyaka és feje mintegy rostos-csont nemű csigában mozogna, kemény szövettől levén körülvéve, melly az új helyzetet biztosítja. Hogy a ficzamodás mikor jelenik meg, váljon mára magzati életben meg van-e? vagy csak a szülés után fejlődik ki, szabatosan meghatározni nem lehet, közönségesen 2—3-ik évben vehetni észre, midőn a gyermek már javában futni tud. Az íztok és a görgeteg szalag sértetlensége és vastagsága régibb menetelre mutatnak , melly az ízfej kitérését megelőzte. Sebzésbeli okot illy gyöngéd korban alig tehetni föl, miután a forromány, melly az ízfejet a csonthasadással egyesíti kisebb ellenállásttesz, mint a szálagkészlet, s igy a forrománynak törése hamarább következhetnék, hogysem ficzamodása.