Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

1. szám

Bár tanszakaink szoros összefüggését már a mondottak is eléggé bizonyítják, még világosabban kitűnik az, midőn szakaink terjedelmét és határait vizsgáljuk. Ezen határok szoros kitűzését szóba önteni nem volna épen legfejtürőbb föladat, de arra a természetben szinte mindenütt pontosan rámutatni aligha nem sysiphusi munkál nyújtana, mert mindenek fölött a kórok seregére rá van nyomva a kosmos folytonossági törvénye, azért mellőzvén a szoros határvonalozást, abban állapítjuk meg tanszakainkat, miszerint mindazon kórok előadásaink tárgyává leendnek, mellyek főleg a test külső fölszinén mutatkoznak, lát— és tapérzékeinknek föltárvák, és orvoslásukra kül- és belszereket, ám csak fölötte ritkán kívánják sebészi véres behatásunkat; melly mezőn elmélet és gyakorlat szövetkezve fogják aratni közös gyümölcseiket. Elméleti tekintetben részletes fejtegetésünk alá kerülendnek mindazon kórboncztani változások, mellyek élőben a test fölszinén előfordulnak, mi által egyfelől közelebb megismerkedünk a kórtannak egyik mód fölött tudni méltó részével, másfelöl a belső életmüvek kóros változásait illető homályainkban megbecsülhetlen világot nyerünk; belső életmüvek kóros folyamatai ugyanis legnagyobb részben el vannak az élőben rejtve szemeink elöl, és azoknak változásai csak igen későn a hült tetemen kerülnek látomásunk alá, ellenben a test külszinének kórtanában a lobnak és kimeneteleinek, a vérömlenynek, az elválasztási rendetlenségnek, túltengésnek, aszálynak, álképletnek , idegbántalomnak hasonló folyamatait egyenest az élőben észlelhetjük, és támadásoktól kezdve folyvást: növekedésökben, tetöpontjokon, fogyatkozásukban , végezetükig perezröl perezre lát- és tapérzékeinkkel kisérhetjük. Ha már szakunk gyakorlati oldalát vizsgáljuk , nemde mindegyikünk megegyez benne , hogy számtalanszor előfordul a gyakorlatban az orvosnak efféle kérdezösküdése: „Mi baja önnek

Es ha azután arra a beteg igy felelne: „épen azért folyamodtam orvoshoz, hogy bajomat megtudnám"! Nem boszantaná-e akár mellyikünket a szúrás ingerkedése? — Pedig tagadhatatlan igazság, hogy főleg ott, hol külbaj forog fön, tellyes volta szerint talpraesett volna a sarcasmus; mert ugye bár láthatja is, tapinthatja is a szenvedő börbántalmát, szeme előtt van egész őszinteségében a babona, de azt fölismerni nem képes. — Azért a mindennapi gyakorlat mutatja,