Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)
6. szám
nak elöfala hiányozván , tenyérnyi területű vörös hátsó falán a húdvezédek nyilasiból ital után egy két perez múlva lehetc szemlélni húdeseppeket fakadni. Sikerült a bevett hamiblagot, hamvaskékletet a vizelletben 2—3 perez múlva föltalálni. Nemző részei alkotása a nős s közösülni képes szörnyegnek érdekes; az ondó vezetékek nyilasai, a fölülről meghasadt mak (epispadiasis) karimáján túl soldalaslag nyilnak; a lityma, az igen rövid, de öt ujnyira kimeredni képes tagon fölül hiányzik, a herezacskó némikép feszültebb, a herék meglehetős nagyságúak. Dr. Wagner János, s. k. Dr. Plusz L. ; s. k. elnök. titoknok. 1847-iki máj. 31-kén tartott 15-dik r. ülés jegyzökönyve. Dr. Wagner János elnöklete alatt jelenvoltak: Dr. s Pr. Arányi, Dene, Gurovich, Heller, Hoffer, Illés, Dosen fehl, Trandaphill r. tagok. 04. Az előbbi ülés jegyzökönyve fölolvastatott. 65. Bemutattatott az egyesületnek Dr. Wunderlieh kór- és gyógytan kézi könyvének, ugyszinte Dr. Bittner a poslázakat tárgyaló iratának hozzánk küldött tisztelet példánya, mik köszönettel fogadtattak. 66. A mindegyre uralgó hagymáz tárgyalása folytattatott. Dr. Pr. Arányi elöadá a kór fölött mintegy 40 hulla bonczolatából nyert észleleteit. A kórfolyam helvbelisitését illetőleg megjegyzé, miszerint a járvány kezdetén habár gyéren, láthatók valának a bélhuzamban némi boneztani jelei a kórnak; ugyanis az ileumban a Peyer-féle mirigytelepek , bár kisded területen , beszűrődve és kifekélyesedve voltak; a járvány későbbi szakában a beszürődés már épen nem észleltetett, csupán a takhólyagcsák duzzadának köles- vagy daraszem nagyságra , majd megvörösödve, majd nem. A belek tartalmát zavaros, sürii, szürke , epés sár képezé A fodormirigyek állandóul föl valának duzzadva és szürkés iblanykék szint öltének föl. A visszereli tclettebbeknck mutatkoztak mint egyébkor, mi a kórt visszercs betveggyé jellemzi; egyéb járványok alatt a vérben tökéletesen hiányzott a rostonyaalvadék , a mostani alatt ellenben látható vala némi rostonyaalvadék is a vérben, mi lobos vérvegyre mulat; állománya sűrű, káfrányszerü volt jelenei *
