Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

5. szám

— 69 — rajzot, s a mennyiben ennek fölhozott részleteiből Ítélhetett tudósítónak nézeteiben osztozott. 48. Dr. Schlesinger. Folyó év első negyedében uralgott idő- s kórszellemről tett jelentést. Január, február s martius első felében tartós , nem fölötte nagy volt a hideg, másodikában csös napok, fagyos éjjelek, végre tavaszi gyenge napok állottak be s a szokott napéjegyeni szelek elmaradtak. Január és februárban csúzos, leginkább pedig hurutos, nélia csorvás, epés szöveményü bajok divatozlak , hártyás torok-, borg-, tüdő-, mellhártyalob erős lázzal, gyermekeknél néha görcsökkel; hatalmasabb lobellenes eljárást igénylők. Mellhártyalob rögtön és bő izzadmányt szeretett előidézni, tapasztalt szóló hashártyalobot, gyermekágyas lázat. A bírálat kivált epecsorvás állapotnál gyakran fenésedö vagy rosszul genyedő letéteket eredményezett, orbáncz hiányzott, vörheny fordult elő, de szelídebb alakban mint mult évben, lázas izzag , s roseola néhány esetei észleltettek« Idült bajok köziil tüdögümő, idült köhögés, gyakran szivkór követközményképen, köszvényes mozgalmak, idült hurutos szemlobok fordultak elő. Martiusban a hurutos hörglob bagymázba hajlandó volt átmenni, melly e hónapban kivált kórházakban, s szegényebb népnél meleg lakhely , tápláló képzeményes eledel hiánya miatt gyakori volt; ritkábban a hasban, inkább mellben és agyban hozott elő kórtüneteket. A katona- kórházban epecsorvás jellemmel és peléccsel szövetkezett, s igen öldöklő volt. E hónapban a gyakori váltólázak ideglázba valának hajlandók átmenni, könnyen visszajöttek , és hörglobbal vagy cholerával jártak, hurutos hasmenés, vérhas, méhvérzés, aranyeres rohamok , gyermekkori agy- és gerinczlob, himlőcske szinte fordult elő. Dr. Grosz Ferencz. Erintett időszakban legérdekesebb jelenet volt a küteges hagymáz , csorvás hurutos lázból fejlődő s körülbelül nyolez nap alatt — utolsó melegebb 3 hét óta három nap után is — jellemző stadiumába átlépő , hányás, agy- és tüdővérgyülem gyakori szövemény vala, alhasi fájdalom hiányzott. Hánytatót gyakran, néha nadályokat, később savanyokat, bálványt, mustárpépet kellett alkalmazni. Dr. Plosz. Ritkább esetekben rendetlen is volt folyama, másszor váltólázból fejlődött, imitt amott káforral volt szükséges a bírálatot siettetni.