Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

5. szám

— 67 — (est pedig hirtelen elsoványodott, a toroklob a kütcggel néha egyaránt, másszor fölváltva lépett föl. Hashajtókra közönségesen visszatért s a toroklob fejlődése előztetett ; egy esetben gyönge hashajtóra a szelíden támadó betegség folyama félbe lön szakasztva, alig legyőzhető tiidö s agylob fenyegeté 10 napokig az életet, most megjelen a köteg, de ellévén — a szükség hozta vérereszíések miatt — a beteg csigázva, nem vívhatott meg; kelések, fenésedések , hagymázos állapot, végre tíidövizeny el ölé öt. Dr. Wagner János. Pesten ugyan szórványosan mindég, de kivált mult évben járványképen uralgott a szóbani küteg , két év előtt görvélyeseknél mirigydagok

at szeretett előidézni, egy 28 éves ifjú betegénél evcdés útján elmeszesedett gümömaradványok takarodtak ki a nyakmirigyekböl, szinte akkor láta vörhennyel a gögre terjedő hártyás nyelürlobot (Diphteriíis) chlor-vizzel, timsóval haszonnal orvosoltatottat. Pokolkövet nem alkalmazott, nézete szerint vörheny valódi lobot nem gerjeszt, sem agyban, sem tüdőkben; a hulla valóban csak agyvizömlenyt vagy tüdövizenyt (Oedema) mutat, vagy mell-, szivvizkórt, Bright-féle vesebajt. Gyógyeljárásában szóló várakozó, hártyás nyelürlob szöveménykor azonban hánytatót rendel, vérgyülemeket hatályosan támadja meg, mirigydagokat nadályozással, higanyirral igyekszik elűzni, s ha görvélyes egyéneknél evesednek, megnyitja. A genyedést különben illyenkor nagyobb részt érvénytelennek , egy esetben a tályogot épen üresnek találta. Dr. Tessényi. Pokolkö mázolás által határt vetett egy betegénél a hártyás nyelürlob veszélyes fokának. Dr. Schlesinger szinte állítja, hogy városunkban vörheny folytonosan létez, kanyaró csak ritkán, a jelen járvány hirtelen veszélyre forduló esetek gyakorisága miatt érdektellyesebb mint az 1833 dik évi. Vörhenynek sajátsága az állati hév szerfölötti fejlesztése, mint azt londoni Kings-kórházban tett szigorú figyelletek tanúsítják, s e hév gerjelemmel némi viszonybau áll folyamának s tüneteinek változékonysága. Sokan ugyan a vörhenyt vérvegykórnak tekintik , s a mirigylobot innen származtatják , azonban a tapasztalás mutatja, hogy a mirigybaj nem fészke, nem szükséges, és aránylagos jelleme a vörhenyiáznak, s hogy a bonczlelet és vegybontás egyebet nem találtat a vérbe, mint más lázaknál. — Szóló azokkal tart, kik a vörhenyí, 5 *