Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

2. szám

— 22 — lanul történnének, ha hogy a gyógygyakorlatot vezető tanárorvos maga is nem gyakorlott physicus, ki a holt betűnek életet adván, a külső természet gyógyító ereit a maga czclainak érésére ügyesen használni tudja. Részemről hajlandó vagyok hinni, hogy a physicai tényezők pontos elrendelése, s tcllyesitése mellett igen csekély számú és mennyiségű orvosságok is nagy hatást fejtenek ki, avagy ncmellykor épenségesen fölöslegesek. Ugyan mikor jőnek cl azon idők, midőn az orvos gyógyszer nélkül is tud gyógyítani? Az orvos a tágabb értelemben vett (ermészettudományokbul , különösen a gyógytudomány gyakorlására szükséges physicábul és chciniábul elkészítetvén , a physicai erők miképeni használatára a kórodák által bevezettetvén, nckic , hogy tudományát a szenvedő emberiség üdvérc kellőleg gyakorolhassa, alkalmas kezekre , mint mondám jól betanult minden orvosi parancsot a Icglelkiismerctcscbben tcllyesitő kórapurokra vagyon szüksége. A borbélyok és seborvosok egykor az orvosnak, ha amazok tán nem legértelmesebb de bizonnyal legügyesebb kezei voltak , miután azonban a seborvosi tanulmányok mind számra, mind terjedelemre nézve jobban és jobban kiterjesztettek, a borbélybul és másbul vált seborvosok megszűntek az orvos parancsainak tcllycsitői lenni, mi úgy történvén, *) jelenben az orvos *) Engedelmet e nyelvtanunk szűk korlátai közül tett kirúgásomért! Mint az igeformákban minden más nyelvnél leggazdagabb nyelvünk, ugy az igehajtogatásban némelly hiányok vannak , melly hiányok közt a fogalmazásban tán az határozatlan mód — mcllyet mi határozatlannak nem nevezhetünk, mivel gyakorta mellette a személy nagyon is meg van határozva, honnét tán segéd-módnak lehetne mondani, mert maga mellé mindenkor más igét kiván mint a főnevekben a possessor és possessum közt ugyanazon viszony áll, p. o. szeretni tudom , vagy megfordítva tudni szeretem ollyas valami a maga nemében, mint p. o. ntyátuih fia , vagy megfordítva ftunufi atyja , mi természetesen a mód és eset cseréje szerint más más jelentésű — mondom tehát a fogalmazásban nagy hiány az, hogy infinitivi praeteritummat nem bírunk. Boldogult Vajda e hiányon az állal akart segíteni, hogy a ni ragszócska eleibe a nyelvünkben múltat jelentő t betűt szúrta, p. o. lenni esse-ből let-ni fuisse készítette. — Dr. Arányi a zsidórul és rudnói lelkészrül irt, s a közönség részérül nem nagy kegyelettel fogadott munkájában tovább menvén , a partícípíumokat, mellyek je-