Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

1. szám

taratfyúk közé zárjak. *) Ezen újnál újabb, többnél több orvosságokoni kapkodás a legújabb időkben a legmagasabb fokra hágott, úgy hogy mig egy részrül alig van többé orvos, ki valamelly csipkeízt föl nem talált, úgy vannak más részrül ollyak is, kik az úgynevezett külön (herapiákban minden egyebet mellőzvén, egyedül a döntött betűkkel nyomtatott gyógyszer nevére függesztik minden figyelmüket. Mig ezek egy oldalruligy történnek, más részrül legnagyobb örömünkre tapasztaljuk,hogy a czifrábbnál czifrább nevű gyógyszerek alig hogy hirre kaptak , már feledve is vannak. Ha egy részrül azt elgondoljuk , hogy az ember — még a diaetetice legszűzebben élő ember is — a legkülönbözőbb, tágabb és szűkebb értelemben vett ösztönszerekkel él, még pedig minden más állatnál inkább él, valóban megértjük annak okát, hogy ő ösztönfogékonyságát az anyagi gyógyszerek irányában minden más állatnál jobban lerontja; ha más részrül azt fontolóra vesszük, hogy tápláló éltünknek legalább egy harmad része szüntelen azzal foglalkozik, hogy különösen átestünk belsejébe öntudattal vagy ezen kivül jutott szűkebb értelembeli ösztönöket a testből minél rövidebb úton, és minél rövidebb idő alatt kiutasítsa; valóban gyógyszereinkben helyzett bizodalmunknak mértéke sokkal alább száll. — Epen e napokban volt alkalmunk látni, mikép egy hólyagtalan egyénnek adott igen különböző orvosságaink egy pár perez alatt a hugyvezédek világra ajló nyílásain a vizellettel vegyülve újra kiürítettek. És ez hányszor nem történik orvosságainkkal *) Ha a moschust minden kutya köldöke vagy farka körül hordaná, nehezen volna olly nagy becse. — Valóban setébb gondolkozásmód nem igen lehet, mint főkép forró betegségekben beadván az orvosságot, azonnal sikert látni, melly ha késlekedik, azonnal más gyógyszerhez nyúlunk, nem ritkán megesik, hogy egy nap két-három vényt s ezek mindenikében négy ötféle orvosságot is irunk. Ugyan kérdem, mennyire nem nyugtalani'atik és zavartatik ezek által a bizonyos czélra működő gyógyerő, melly nem nyugtalanítva a szükséges vegytani munkát, a mellyre eddig tán szavunk sincsen, a kóranyag kiválasztását, az épanyag ekkénti kiderülését, megtisztultát a crisis pillanatában magára hagyva a physicumok czélirányos vezetése által előidézte volna. A most uralkodó hagymázbul orvosság nélkül vagy legfölebb egy orvosság mellett sokkal többet megmenthettünk volna, mint mennyit órárul órára változtatott s annyira keresett gyógyszereink által elvesztettünk.