Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

1. szám

— 10 — ra akarnánk használni, akkor meg megjárná, mert hányszor nem hal meg a beteg — ha nem épen az adás pillanatában is — a gyógyszer után, tehát ,,

mors post hoc, ergo propter hoc", de mi még a rajtkapatás esetében is mindenkor találunk valami vigasztaló proverbiumocskát, p. o. ,,

contra vim mortis, non ereseit medicamen in hortis

u vagy „non est in medico semper relevelur nt néger, interdnm docta plus valet arte malum'*; ellenben ha valahogy valamelly csipkeiz után sikerül az orvoslás, akkor a betegre történt jótékony physical befolyásokról, a beteg belsó jó alkotásárul szó sem lévén, mindent a mondott csipkeiznek (ulajdonitunk.|— ösmertem orvost, kit fél esztendeig szemmel tartván, miután több mint 20 hagymázban szenvedő beteg moschust használva halt volna meg, és ő mind a 20 esetben a moschus nem hatásának másmás okát találta volna föl ; végre • / — midőn a 22-, vagy 23-dik esetbeli vasfejű beteg, betegségén kivűl még a moschust is meggyőzte , az orvos szörnyű nagy elhiitséggel kiálta föl: „

Herum comprubatam ridemus moschi virtutem.

u En uraim , részemről bátor vagyok az egész orvosvilággal szcmbeszállani, és az egész világ orvosátul kérdeni, váljon van-e az élők közül csak egy is, ki a moschus üdvös hatását olly tisztán látta volna, hogy elmondhatná csak azon keveskét is, mi valóban nem sok , hogy mondom! moschus nélkül nehezebben gyógyult volna meg a beteg. És mi jámborok ezen tapasztalat ellenérc még mindig folyton adjuk a moschust! (ián — mit ugyan magunknak is szégyenlenők megvallani, hogy egy részről a nioschns szaga a betegség nagyságát árulván el, ha utána a beteg gyógyul, annál nagyobb legyen dicsőségünk; ha hal , a halál nem tudatlanságunknak , mert hiszen mi mindent, plane moschust ínég pedig ugyancsak nagy adagban is adtunk , hanem a betegség veszedelmességének tulajdonitassék.) — Valóban t ha mi a moschussal expediálfakat valahogy a világra még egyszer visszahíhatnók , fogadni merek , hogy nélküle újra ugyanazon betegségbül orvosoltalván, közűlök tán fele is fölüdülne. Mit mi a holtakra nézve többé nem tehetünk, tegyük a még élőkért, az az mint a moschust megelőző orvosságokat, ha nem épen nélkülözzük is, legalább korlátoljuk; úgy e haláljósló gyógyszert egészen a falra akasszuk, vagy a