Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

8. szám

— 124 — jón nehézséget és húzódást érez , de mégis csak csekély bántalmakat , ha pusztán csak a nyak és takbártya szenved. A hüvelyi vizsgálat tellyes torlódásnál a méhnek eltcltségét és nagyobbodását mutatja, részletes torlódásnál ellenben csak a nyaknak nyilvánosabb kifejlődését. Egyszerű duzzadság nem változtatja meg szükségképen a szövet sűrűségét, haszinte nyirkkiömlés talált is helyet a hézagi szövetbe, melly változás azonban jobbadán idült gyuladás által idéztetik elő. A torlódás a méh sérülése nélkül is fönállhat vagy a nyak , vagy pedig a lakhártya Jchámlása, fekélyedése vagy szemcsésedésével szövetkezhetik. Hitkán áll fen a torlódás vagy gyuladás bózamosb ideig a nélkül, bogy a takbártya szövetváltozását ne vonná maga után. Mi az okokat illeti, a terjedelmes sympathiákban, a női cletműség kifcjlódési folyamata alatti változásokban, az időszaki működés zavaraiban elegendő koroktani mozzanatokra talá'unk. A torlódás gyógyítására megkívántatik a nadályoknak dirccle a mehre való alkalmazása, úgyszinte karezozások, mcllycket lágymeleg viz bcfccskcndcsével a mebtüktrön át nyitva kell tartani. Ha ez 3—4-szer megtörtént , akkor az ellenizgatás a medenczén vagy kercszltájon hasznos. A hideg vagy langyos víznek folytonos sugara naponként 2—3-szor befecskendezendő a hüvelybe , s erre összehúzó mosások vagy 8 szemernyi légsavas eziistélegnek oldata alkalmazandó. Az átulános gyógykezelésnél a zsongitók csak óvatossággal s a baj bózamosb tartása mellett használandók. A pillnai viz, a szárcsagyök, iblany, szelíd higanyszerek hasznosaknak mutatkoznak ; a havadzás fonakadásánál csekély helybeli vérbocsátások , csípőig érő fürdők stb. A inch forró gyuladását könnyű fölismerni. Szinte illy ismeretes a gyógymódja. Nem olly könnyű fölismerni az idült vagy részletes gyuladást. Ha a tellyesség és fájdalomérzete, melly a nyomásra növekszik, pusztán a fancsontok fölött észrevehető, akkor a méh teste bántalmas ; ha pedig ezek a hüvely általi vizsgálatnál tűnnek föl, akkor a méh szája vagy méh nyaka szenved. A takbártya fészke agyuladásnab , ha nyálkásgenyes kifolyás mutatkozik vérzésekre való hajlammal a belső részekből; ha a kifolyás tapadékony, húzódó, a méhszáj ajkainak takhártyája vörös, edénydűs, fájdalmas, akkor a mirigyszövet szenved a méhnyakban. A gyuladás azonban igen könnyen terjed el a közel fekvő részekre. A hüvelyrész gyuladásánál némelly esetekben