Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

3. szám

- 40 — tök valának; a kiömlött folyadék zavaros, genyes, kiizzadmányi pelyhekkel vegyes volt; a savós hártya pedig megvastagodott s álhártyákkal boritatott be. Az életben még a tetemes nehéz légzésből sein lehetett a mellvizkór jelenlétére biztosan következtetni j minthogy az gyakran csak a tüdők vizdagos állapotától függött, melly apróbb tüdórészek gyuladásával volt szövetkezve. Biztosabban föl lehetett a jelen lévő mellhártyai kiizzadmányt ismerni a kopogatási hang hádjadtságából a hátsó fölületen. Dörzs-zörejek soha sem jöttek elö; a légzési zörej hiányzott a kiizzadmány nagy mennyisége által összenyomott tüdórészek ben s ezenkül a mindég jelen lévő tüdövizeny által meg volt változva. Sajátságos szivburoklob soha sem vétetett észre, deaszivburokbeli folyadék több izben 2—4 ohonnyira meg volt szaporodva. Szinte illy ritkán jött elö a pókhálókér gyuladása. i A tüdőket 9-szer, és pedig mindenkor igen heves, vizdag támadá meg, melly többé kevesbé lobos jellemet viselt. Az illyetén tüdők dagadtaknak látszottak , csak kévéssé estek öszsze , a bemetszéskor recsegtek s nagy mennyiségű habos véres savó ömlött ki belőlük. Leginkább a felsó részek voltak megtámadva. Néhány esetben az alsó tiidökarélyokban több szigorúan körülirt, borsó-diónagyságu , sötét barna-vörös, nem habos s kévéssé képzódékeny kiizzadmányt szolgáltaté helyek találtattak , mellyeknek váglapjokon azonban a tüdő-sejtek sajátságos crouposus gynladásánál előjövő szemcsés szerkezetet nem lehetett észrevenni. Némelly esetekben a tüdők mellső szélén légdagot (Emphysem.) lehetett látni. A légcső és nagyobb hörgők takhártyája bársonynemű , megvörösödött és súrü habos nyálkával volt bevonva, niig a finomabb hörgágacskák bőséges, tapadékony, zöldes elválasztatot szolgáltatának. A légzési életművek ezen bántalmának kórjelei következők voltak: fölötte nehéz légzés, a hanyatfekvés lehetlensége, köhögés majd tiszta hurutos, majd vöröses kiköpéssel, szorongattatás s fulladozási veszély. A hallgatódzás a legkülönbözőbb recsegő és fütyölő hörgéseket hallata, mellyek a kisérö tüdőhuruttól függötlek, néha finomul recsegő hörgés is volt észrevehető a karélycsás gyuladás következtében. A légzési zörej többé vagy kevesbé határozatlanná lett; tulajdonképi hörglégzés csak egyszer jött elö.