Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

2. szám

— 23 — Tervünk szerint a tőkepénz nem magány uton lenne keze­lendő, hanem a pesti, pozsoni s más jó karban levő takarék­pénztárakba teendő, hol öt kamat biztosítva levén, s a magány­kezelés mellé szükséges hivatalnokok sem emésztvén föl nagy sommákat, az intézetre kisebb teher, s a díjazandó özvegyek­re nagyobb jótékonyság háramlanék. Tervünk szerint minden özvegynek kétszáz pengő frt len­ne nyugdíja, melly sommánál, ha nyugdíjnak akarjak nevezni s özvegyeinket a takarékos elélhetésig biztosítani, kevesebbet kiszabni lehetetlen. Tervünk szerint kétféle sommá lenne fizetendő: fölvételiét évenkénti, amaz ötven pengőt, amaz öt pengőt tenne. Tervünk szerint, ha a férj lefizetvén a fölvételi dijt, bár mellyik évben is elhalna az intézet megnyitása előtt, az évi já­rulékok befizetéséhez az özvegynek joga leendene, és igy a dijkapáshoz is. Tervünkben mindenütt jótékonysági elvből indulva ki, ar­ra is figyeltünk, hogy többen lehetvén az orvosszemélyzet egyé­nei közt, kiknek az ötven pengő fölvételi dijt is terhes volna egyszerre lefizetni, azt három, négy vagy épen öt részletben is letehetik, úgy azonban, hogy az egész tőkének egyszerre kezdendő kamatozása a terv gyakorlati kiviteléhez föltétlenül megkívántatván, az ötven pengőből nálok maradó sommátői, — mintha takarékpénztárban volna — az ötös kamatot pontosan fi­zetendik, elveszettnek tekintetvén a már befizetett sommá, ha valaki elmaradna a kamat fizetéssel. Figyelemmel voltunk továbbá tervünkben arra is, hogy a nyomorék férj özvegyek sorába juthasson , megjegyezvén azt, hogy hitelesen bebizonyítani tartozik, miszerint nem erkölcste­lenség körébe vágó önhibája miatt, hanem hivatalkodása köz­ben , vagy más úton , de önhibáján kivűl érte a sors sujtolása. Előre bocsátván a szabályokká alakítandó elveket, a terv kiszámítása következik: Az 1840-dik évben megjelent orvosszemélyzeti névsorban két ezerre van téve az összes szám. Közép számitást véve, — mert illy esetben az egészet nem számitbatni, — ha csak ezer leendene is részvényese a tervünk szerinti intézetnek, a fölvételi ötven pengő összegből, és mindjárt első évbeu is fize­tendő öt pengős adalékból öt procenttel, kamat kamatjaival »zá-

Next

/
Thumbnails
Contents