Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

20. szám

— 316 — Kivonatok idegen lapok- s munkákból Kór- s gyógytan. A fehér folyás helybeli kezeléséről. Legrand a párisi akadémia elibe terjesztett a tárgyróli értekezését a pokolkőnek határtalan apológiájával kezdi mind a szemlobok és fehér folyás, mind pedig a takhárlya egyéb megbetegedései s különösen a takár ellen. A különböző szerzők közti vitákat sz adag nagyságáról és az alkalmazás idejéről csak felületesen érinti, s átalában csak az elfojtó gyógymód ellen nyilatkozik, minthogy azt mindenkor visszaesések és kellemetlen jelenségek kisérik. A pokolköoldat befecskendése, mellytől a fehér folyásnál még is jó hatást lehetett reményleni, sok ellenkezésekre talált azon nehézségek miatt, mellyek a folyadék hüvelybeni kellő eloszlásának ellene szegülnek, és ezen oknál fogva a pokolkóveli közvetlen érintést használták , mit fíicord nagy kiterjedésben gyakorolt vala. Ezen kezelésmódnak azonban szinte vannak árnyoldalai, a mennyiben az eszköztár erre nézve igen nagy, s az eszközlött fájdalmak gyakran sokkal magosb fokra hágnak, mint sem hogy attól a betegek ne iszonyodnának. Bondin később szelídebb és hasznosabb bánásmódot követett , a mennyiben a hüvelynek egyedül kitisztítására szolgáló befeeskendések előrebocsátása után a hüvelyt olly tépdugasszal tölte ki, melly felületesen pokolkó- kenőccsel volt beivódva és kenve. Tanchon és Marotte szinte kitöltötték kellőleg a hüvely üregét s minden lehető módon iparkodtak a takhártya kölcsönös érintését meggátolni. Ezen bánásmódok szerzőt a magáéra vezérlették , mellyet jelen értekezésében tárgyal. A légsavas ezüstéleg adaga nála sem nagyobb mint 0,05 egy szemer kenőcsre. Ezen kenőcsből 2—3 grammot tesz egy finom mousselin zacskóba s ezt mutató ujának elsó perczére teszi s bevezeti ezen uját a hüvelybe épen úgy, mint a közönséges vizsgálatnál. Most már az uját a zacskóval együtt körülvezeti a hüvely egész kiterjedésében , s a zacskónak a hüvely falaihoz való nyomása által eszközli a kenőcsnek kifolyását vagy inkább átszivárgását, mi által a takhártya minden oldalról megégettetik. Ezen bánásmód kellemetlenségei a betegre nézve nem igen na-