Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

11. szám

— 172 — A gyakorló orvos keblébe — melly a mindennapi élet halmozott erőltetései által nem ritkán eltompul — nagyszerű tudományos mozgalom öntheti az elragadtatás, a lelkesedés azon gyönyör-balzsamát, melly magasb tevésre buzdit, s tettet szül. A kir. egylet fölszólítása a magyarhoni váltólázak körül úgy hatott reám, mint ezen egyesület első tudományos életkérdése. Elfogultlan orvosnak meg kell vallani, hogy Dr. Wagner elnök ur nem tűzhetett volna ki föladatot, mellyben nagyobb mértékben mint ebben , a tudomány fontos értékével a hazafiság finom nuance-sza egybe lenne olvadva. E föladat: kipuhatolni, egybe gyűjteni azon bő tapasztalatot, melly Magyarországban olly nagy mértékben gyűjthető a váltólázak természete s orvoslása körül, mint másutt «ehol. Es — hadd légyen kimondva — e tárgyhoz is csak hozzá fért a félelem: miszerint hazánk orvosi rendében a közszellem termesztő hatálya még ritkán jelenkezék ! Igaz , de volt- e sok alkalom ? — Ez az. Es a részvét már kezdett tényesülni. Azon kérdésekre, mellyeket a kir. egylet az Orvosi Tár 6-dik számában (febr. 7-kén) a váltólázak körül intézett Magyarország orvosihoz már szép számmal érkeztek válaszok , úgy hogy az egyesület mai ülésében bizottmány neveztetett ki, melly azon válaszokban foglalt lényekel kivonja, s rendszerezve majd egy jövő ülés elébe (erjessze. Részemről azon véleményhez ragaszkodván, miszerint illy fontos ügyben nemcsak az emberiség javára, hanem a magyar orvosi rend díszére is nagyszerű adatokkal kelljen föllépni — a mint pártolám a halárzatot, hogy egy új fölszólitás terjedjen egyszersmind a politikai hírlapok utj án , annak ismétlését e becses orvosi folyóiratunkban megigérém — és ezennel megtettem. Ha a külföld orvosi lapjaiban e tárgy , e fönforgó kérdés köztudomássá vált volna; hiszem erősen, az egész orvosi világ feszülten várná láztermékeny hazánk válaszát. Várja a válaszokat a bizottmány is, melly Wayner ur elnöklete alatt csak akkor kezdheti meg nyugodt elmével a működést, midőn azt hiheti, hogy minden jelesb honi orvos e fölszólitás — hadd mondjam — e közföladatnak kényelemmel megfelelhetett. Ennek megfelelni pedig nem nehéz. Nincs itt szó eszmékről, sőt ne is legyen ! A gyógyászat előmenetele s jövendője a vakmerő eszmélkedés tömkelegéből a tények tisztább terére törekszik. Illy kérdésben nem vélémény az, a mi határoz, hanem factu-