Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)
5. szám
3. Csou/húrtgualatfi (Subpericranialís)- Ez még korlátozottabb, ritkán nagyobb egy galambtojásnál, s mint mondják, többnyire kitünőleg senyves kisdedeken fordul elő. Nehezen lehet minden egyes esetekben tudni, váljon savós, véres vagy genyes gyíilevény képezi-e a daganatot, és nevezetes, hogy némelly orvosok után Meissner is a genyféle vékony gyülevényt a külső fejvi/kórok közé sorozza! Ezen külső gyíilevények csakugyan lényegesen különböznek az agy \ izkórtól , úgy hogy tulajdonképen e helyen említést sem érdemlenek. Többnyi, e űj szülötteknél fordulnak elő, a mire alkalmasint a születés alatti nyomás szolgáltat okot. Kgyébként visszavert ótvarokat. meghűlést, nyirkedények szakadását nth. nevezik mint okokat. A mondottakból kitetszik, hogy a bánásmódnak, kivált a belsőnek nagyon különbözőnek kell lenni. A külső orvoslás, ha iblanyos vagy káforos dörzsölésekkel az eloszlatás nem sikerül, nem kell késni a késseli megnyitással.— Gyakrabban látható kisdedeken. A fejvérd'jg (Thrombus, cephalaeinatoma). Az első csecsemőkor sajátja s születés alatti nyomás — ugy hiszem, edényszakadás eredménye. A dag nagysága tompa vagy érzékeny , vagy lobos mivolta s/eiint , a bánásmód különbözik. Ha rövid idő óta létezik, s nem fölötte nagy, meglehet kisérleni az eloszlatást Goulard- vízzel, eczetes borogatásokkal , káforos vagy iblanyos bedörgölésekkel; ellenkező esetben azt fölvágni szükséges, a mi után még mindeddig gyógyulást láttam kö\eikezn>, s csodálkozom , hogy lehetnek orvosok ezen hasznos műtét ellenzői, vagy, hogy várhatnak vele sokáig, midőn a gyülemlett vér megromolván nagy veszedelembe dül a kisded. Nyomó pólyázás majdnem minden esetben haszonnal alkalmaztatik. A gyógyulás többnyire sikerül. Utnjegyzék az aggbántalmukhoz. Majdnem minden agybántalmaknál, (kivévén t. i. a külső fejbántaimakat — a kül fejvizkórt , fejvérdagot) a kisdedek ne.n ritkán o!ly ingerlékenyek , hogy hasukat tapogatván sírásra fakadnak; a mi, tekintvén a gyakran jelenlevő hányást vagy hasfolyást, könnyen vezeti az orvost; sőt 3—6 éves gyermekek , midőn agyvizkórban szenvednek , gyakran a fej helyett hasukat mondják fájdalmasnak!
