Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

4. szám

illy taknyos szélhűdés esetében inkább károsnak, mint hasznosnak ítéltük, és csak külső bőiizgató szereket, s legfölebb izgató csőréket alkalmaztunk, de minden siker nélkül, mivel a szélhüdést 11 óra felé halál követé. Ezen kóreset leírásából kiviláglik, hogy ha a heves csiíz, a máj és sziv életmüves hibáin alapuló más régibb kórral kapcsolatban nincsen, ugy Corrigan gyógymódjával nemcsak tökéletesen megszabadul a csűztól betegünk, hanem még több éveken át is egésségben élhet. Bebizonyultnak tapasztaltam már harmadik kóresetben , hogy a mint a heves csűz eredetileg a beidegzés zavarón alapul, ugy a mákony annak leghelyesebb gyógyszere, s e szerint tehát a Corrigan nézete az átalános gyógy- és kórtan elveivel tökéletesen megegyez, mint Schmidt *) is megjegyzé. Részint olvasás , részint gyakorlásból merített tapasztalásim után a mákonyt találtam olly szernek, mellynek alkalmazásában az adag minimumát vagy maximumát előre meghatározni legbajosabban lehet. Az életkortól, a test és nedvalkattól, a betegség nemétől, a megszokástól s legkivált a különczségtől függ legtöbb. Mert mig első éves kisdedeknél egy csepp mókonyfestvény is már nagy adag, s mig meglett embereknél néha % szemer mákonyt, vagy y

8 szemer szunyalt igazi félelemmel rendel az orvos; addig ellenkezőleg vannak esetek, hol Sydenham és Ofterdinger minden '/

4 órában öt szemer mákonyt rendelnek mindaddig , mig a fájdalmak nem csilapodnak, s a beteg álomba nem merül, **) hol Dr. Stoltz szerint 1 és szemer szunyalt, a közlött kóresetben pedig két szeraert veszen egyszerre a beteg , s folytatja huzamos ideig a bevételt. Minthogy pedig minden rendkívüli esetnek szeretjük az okát kifürkészni, a jelen esetben is, annak okát, hogy miképen türé el a beteg minden visszahatás nélkül az olly nagy adagú szunyalokat? következőképen kisértem megfejteni. A leirt egyén kitűnően nyálkás nedvalkatu s tompa érzékenységű volt, ide számítandó a betegség természete, s azon kü— *) Jahrbücher Í842. Nr. 3. **) Bene Therap. T. III. pag. 325—330.