Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

4. szám

— 55 — ha féregkór ránggörcsöket szül, ezek csak időszakosak s közben sokkal jobb a kisded állapota, mint agyvizkór általi görcsroham után. Az önálló ideges ránggörcs rögtön szokott föllépni , szabad időközöket hagyni, s ha illy betegek utóbb állandó álomkórosságban halnak is meg, a bonczolat vizet nem talál az agyban. Meg kell egyébként vallanom , hogy lehetetlen olly jellemzést találnom, mellynél fogva az agytűltenyészetet, az epés állapotot (status biliosus), májizgatottságot, vagy az epés hasfolyást a huzamos agyvizkórtól mindenkor bizton meg lehetne különböztetni; valahányszor tehát fájdalmatlan makacs epés hasmenéssel van dolgunk lágy has és nagy levertség mellett, gondoljunk az agyvizkór lehetőségére. Es ha kérdezzük magunkat : különböző- e, vagy tán egyenlő természetű azon epés hasfolyás, melly az agyvizkórt előzi meg, azzal, mellyet egyszerűnek szoktunk mondani ? erre sem tudok kielégitőleg felelni. Bonczilag az eredeti agyvizkór huzamos folyama után rendszerint nagyobb mennyiségű tiszta vizel találunk, mint heveny esetek után, s az agyvelő lágy, néha péplágyságu szokott lenni. A folyadék többnyire szintolly viztisztaságu mint heveny folyamok után; néha azonban zavaros, fehér pernyés — a fölolvasztott agyállomány , nem pedig (a mint az agylobnál emiitők) genysejtecskék okozatja. Mi sok illy huzamos esetet bonczoltunk, s ezeknél gyakrabban mint he->vény agyvizkórban elhaltak hulláiban, találtunk a tüdőben, a lépben, májban s ritka esetben az agyban is gümőket, de mégis legfölebb '/

8 részében az ide tartozó eseteknek találtuk e betvegynek nyomát. Máskép áll az arány a másodlagos agyvizkórnál — a miről utóbb. Hajlamot a huzamos eredeti agyvizkórra leginkább görvélykóros gyermekekben lehetett tapasztalnom; kiknek fejük nagy és gyakran szögletes s éjjel izzad, kiknek hasuk állandóan puffadt, kik fe'ótvarban szenvednek—azok illy agyvizkórra leginkább hajlamosok a 2—4-dík év között. Okai e betegségnek leginkább a nevezett görvélyes hajlamban rejlenek s nem ritkán tán alhasi dugulásokban; s nem is jelelhetnék ki egyéb külső indokokat, ha csak nem nedves lakást, nehéz lisztes táplálékot s talán a meghűlést, a