Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

3. szám

— 43 — hetnénk meg, hogy a heveny vagy túlheveny folyam kezdetén nagyobb mennyiségű vér torlódhatik az agygyurmába, de erről sem győződhettünk meg ténylegesen, mert akkor, midőn a nadályzás hasznos volt, az illető esetek nem voltak még kórismeileg, mint jövő agyvizkórok biztosithatók; lehettek ezek csak erős lázas fejelfogultságok (a midőn bizonnyal hibát követünk el abban, ha fejforróságot, fejvértorlásként veszünk föl), vagy kezdő agykérlobok. És csudálkozunk, hogy miután a franczia gyermekorvosok az ,,

irritation sécrétoire" névvel jelelt edényműködési zavart a belekre nézve , mint számos heveny és huzamos hasfolyás okát, az egykor túlságos béllob theoria mellé elfogadák , miért nem állítják legalább ezt a ,,meningite tuberculeuse" helyébe is, midőn heveny eredeti agyvizkórnál sem a meningite, sem a ,,tuberculeu8e"be nem bizonyúl. Ezen izgatás természetét illetőleg — nem merünk róla még valami elhatározott eszmét fölállítni. Lehet tiszta ideges természetű vagy hév- és villanyfejlődésen alapuló izgatás; tán néha agygyurma-csúz, mert elfőgultlan fürkész naponta meggyőződhetik , hogy a csúz bő vizelválasztást szülhet anélkül is, hogy lobbá fejlődnék, a nélkül hogy azt lobellenes bánásmóddal gátolni lehetne. Nem szükség itt egyébként külön megemlítenem, hogy az imént előhozott nézet csak a heveny eredeti agyvizkört illeti, melly szemünk előtt rögtön a legegésségesebb gyermekeket lepé meg, kik alhasi zavarnak vagy egyéb kóros indoknak azelőtt legkisebb nyomát sem hordák magukon ; a huzamos , melly többnyire görvélyes gyermekeknél fejlődik , aligha valaha csúzon alapszik. De azt kérdheti valaki: miért nem tapasztaljuk azon heveny idomú agyizgatást, sajátlagos terményével együtt fölnőtt egyéneknél ? — E kérdésre még kielégitőleg felelni nem tudok. Ezen eszme körül azonban nem eszme érdekében, hanem a gyakorlat, az orvoslás érdekében kívánván szólani, a fő kérdés mindenkor az marad: lobos izzadmány-e az agyvizkór , avagy — a mi a gyógyászat föladatában még jelentélyesb sőt kórfogalom-alapító — lobellenes móddal kell-e, siebet- e az agyvizkört orvosolni, vagy mi másképen ? A lobosságot illető nemleges feleletem e lapok folyamában úgy hiszem már némi tények által erőt nyert; a lobellenes orvoslás utóbb