Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

3. szám

— 38 — eseteknél, g csak nyílt kutacsu fejekben fordult elő. Ha a betegség mintegy 6 napnál tovább húzódott, nem ritkán már a gyomrocsok falai ellágyulva találtattak, vagy viz által beszűrődve , s illyenkor néha a fölolvasztott agyállomány zavarossá teszi a gyomrocsi vizet, fehér pernyéssé — a mit meg kell különböztetnünk azon pernyés (floccosus) folyadéktól, melly az agykór és agylobnál genysejteoskék által okoztatik. (Engel.) Az agyvizkóros termény — az agyviz minőségét illetőleg, háromszor történt vizsgálódás után az világlik ki, hogy az sok fehérnyét és a savós izzadmányokban lenni szokott sókat foglal magában, nem pedig rostonyát.— Ezelőtt mi kétszer tettük meg vizsgálatát az eredeti huzamos agyvizkórban termődött izzadmánynak ; — legújabban pedig t. Arányi tanár ur szives hozzájárulása által igen pontos vegytani vizsgálat történt egy alheveny — utóbb húzatnossá vált, s kétszer lecsapolt — esetben. A vizsgálat eredménye az, hogy az igen fehérnyedús s a górcső alatt néhány vértekecset is mutató savóban körihalvsavas szikéleg és keseréleg, s vilisavas keseréleg-könlegeg (phosphas mágnes, et ainmon.) foglaltatott. Tehát ezen vizsgálatból is kitetszik, hogy ezen viztisztaságuizzadmányok nem lobos természetűek. Lehet hogy csak történet, de minden esetre mai napon figyelemre méltó az, hogy a heveny folyamokban, elhaltak hulláiban , — egykét esetet kivéve — sem a fejben, sem a test egyéb részeiben gümőket nem födöztünk föl. Ez tény, mellyet számos ifjú orvosok velem együtt főleg 1840-től 1843-ig láttak a pesti gyermekkórházban. Egyébként gümőkórosok hulláiban gyakran találtunk vizet az agyban, de rendszerint épen nem olly körülmények között, mellyek az eredeti agyvizkórt illetik, ezekről a „másodlagos agyvizkór" czikkben leend szó. — Ha Genfben vagy Parisban a bonczolt agyvizkóros hullák 9/io részében gümők találtattak volna is, a mi nem találásunk elegendő, hogy a hexeny agyvizkór lényegét gümőkórba nem szabad helyeznünk. De az orvosok nagy szenvedelemmel űzik s követik kedvencz eszméjüket, s ezen „passió" fölött, úgy látszik elfelejtik még most is szigorú fölfogását 8 megkülönböztetését az eredeti s másodlagos agyvizkórnak. Ritka volt szinte az eset, hogy valamelly idült betegség