Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)
13. szám
— 196 — nak tartottam, elámitatva a külső tekintet által, s külsőleg nadályokat s szürke higanyír bekenéseket, belsőleg pedig csúzellenes szereket rendeltem; azonban csakhamar be kellett látnom, hogy a beteglét természetét mennyire félreismertem , minthogy a kérjelek alkalmazott szereimre még sulyoshullak. A szigorúbb vizsgálódás megtanított engem arra, hogy a páratlan számú rohamok , miként a páros számúak is erőre nézve egymáshoz hasonlítanak; ezen bajban továbbá a hármikerideg bántalmát láttam, melly a gerinczagynak folytonos izgatásától függött, s megváltozott vérvegy állal (ápláltatott. E nézetekre támaszkodva a kénsavas kínalt alkalmazám, mi a közelebbi rohamot azonnal késedelmezésre határozta, s 10 szemer kénsavas kínainak két rendbeli alkalmazása után minden fájdalom elenyészett; a köthártya vörössége helybeli szerek alkalmazása nélkül eltűnt, a szaruhártyában láthatlanná lettek az edények, a fényiszony csökkent; de megmaradt a szaruhártya elhomályosodása, és a lencse a mellső szemkamrában. Egy aláfelé irányzott szaruhártyametszés által eltávolitatott a lencse, és a látás lehetőleg ismét helyreállitatott. — 2. X. N. kapitány, 56 éves, mint állitá, meghűlés következtében orbánczos jellemű szemgyuladást kapott. A külső tekintete ezen bántalomnak arra birta az orvost, hogy káfort kenessen föl, mire tetemes vizdagosság fejlődött ki a szemhéjakon, s a beteg állapota annyira rosszabbult, hogy magát egy hasonszenvészre bizta , ki az illy élénk bántalmak ellen kencttelJyes képekkel alkalmazá apró golyócskáit, mellyeknek habár mindenha bámulatos hatásuk volt is, de most az egyszer elhagyta őt a varázserő s a beteg élete végéhez látszott közelgeni. Illy állapotban hivattam én a beteghez, kinek kórképe következő vala: a bal szemén igen fájdalmas vizdag volt a fölső szemhéjon , a szemhéjak görcsösen bezárulva csak nagy bajjal távolitathattak cl egymástól, a szemhéjak köthártyája sötétvörös volt s földuzzadva egy sánczotképezett a szaruhártya széle körül, mellynek csak központja maradt szabadon, s nyálkafonalaktól képezett czifraságokat mutatott; a szivárványhártya sötétebb színezetű, a láta kissé szögletes volt, a látás szinte egészen eltöröltetett; a sulyosbulások estvénként köszöntöttek be, gyakran éjfél után, s viradtig tartottak, reggel a szemszőrök csipák által, összeragaszt vák. Periodice könnytömlőlob jelei is mutatkoztak. Mint-