Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

2. szám

— 20 — lágyulásnál — inelly azonban általunk csak néhányszor talál­tatott, s bizonnyal ritkán fordul elő — ez niáokép van, mi legalább ezt tapasztaltuk. Egykét hullában az emiitett agylo­bi boncz jelek mellett za\aros gyomrocsi izzadmányt, részint véres savót vagy tiszta véit kiömölve találtunk. Kéts/.er hosszas kórfolyam után, senyves kisdedeknél fe­hér pépféle agylágyulás találtatott, mellyről egyébként Jiil­liet és Barthez urak után sem biztos, váljon lobtermény-e. Csekélyebb fokú fehér lágyulást — ugyancsak senyves erőhiá­nyos elsorvadott kisdedek hulláiban —• pedig annyiszor talál­tunk , hogy számát sem tudnánk kimondani. Illy kisdedek, ha a halálnak más oka nem volt. átalános görcsökben hal­tak meg, miután azelőtt már igen gyakran, helybeli bánta­lom nélkül erősen — hihetőleg olhasi görcsök miatt —r sír­tak. Találtuk ezen fehér agylágyulást sokszor olly sorvadok hulláiban, mellyekről bizton mondhatjuk , hogy élet ben a fej­bántblom legkisebb jelét sem adák. Ezen bonczi állapot tehát nem látszik más jelentőséggel s természettel birni, mint a husak lágy, petyhüdt mivolta; s csakugyan az úgynevezett gyomorlágyulás is ezeknél fordult elő leginkább. Genytá­lyogot egy párszor találtam az agyvelőben a nélkül, hogy az agygyurnia körülötte vörös vagy szembetiinőleg vérdús lett volna. Ugy látszik, hogy néha illy geny gyíilevények az agy- « velőben kevés napok alatt s tán lob nélkül is képeztethetnek. Hajlamul az agylobnak nem tudjuk máskép kitűzni, mint hogy minél vérmesebb, izgékonyabb mérsékméoyü a gyer­mek , annál inkább hajlandó leend heveny folyamú agylobra. A fehér agylágyulás— melly mint mondánk a lobbal ellenke­ző természetűnek látszik lenni, — rendszerint nyomorék, senyves, sorvadó kisdedeknél találtatott a 4—12 hónapos korban. Okai a heveny agylobnak lehetnek meghűlés, esés , ütés s heveny bőrkütegek, főképen a vörheny s himlő — a minek mi is látók példáit, csakhogy ez esetekben az agykérgek is nagy vérbőséget mutattak. A fogzás minden esetre inkább agy-, mint agykérlob okává lehet; de mi erről elégséges szi­gorú ténylegesség által nem győződtünk meg, s azt hisszük, hogy a nehéz fogzás inkább tán csak ránggörcsöket (ecclam­psia) szül, mellyek, ha félbehagyok, nem tekintendők lobos

Next

/
Thumbnails
Contents