Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)
2. szám
— 18 — Már a fejbántnlmak átalános előzményeit tárgyalván, mondottam, hogy csupán számos vércseppecskék jelenkezése az ngygyurma mets/fölszinén nein biztosíthat, sem a kóros agyvérpangás-, sem az agylobról; mertezen bonczi állapot, melly az élet utolsó szakában könnyen támad, igen gyakran s mindenféle körülmények közt fordult elő. Több tekintetet érdemel ezen vérbőség, midőn az agy ellágyult, kivált midőn egy része a gyurmának ellágyult; vagy midőn geny találtatik az agyvelőben. Epen semmi lobos jelentőséggel sem bir a fehér agylágyulás ; ez ha néha — midőn részletes vagy pépféle — önálló betegsége is az agynak , a lobbal ellenkező természetűnek Iáis/ik lenni, s ezzel ellenkező orvoslást is ki ván. Nem szükség az olvasót űjra arra figyelmeztetnem , hogy itt az önálló s egyedüli agylobról van szó, mellynél nem a hártyák elváltozásai játszák a főszerepet, mert azt már megemlitém, hogy az agykéreglob bonc/jeleivel együtt gyakran hason természetű változás az agygyurmájában , és megforditi a, találtatott; de az agygyurma gyuladását egyedül\ főleg a hevenyt, csak ritkán tudók biztositni — vagy jobban mondanók, tán — föltenni, s bonczilag is annak tartani. Ekképen szigorúan Ítélvén , nálunk 5'| 2 év alatt csak 7 e czikk alá tartozó esetet fedezett föl a bonczolat ; azóta 1815—46-ban volt ismét egy két eset, mellyet tán ide lehetne sorozni. Ezen esetek tehát csekélyebb számúak , semhogy sokat szólhatnék a betegségről. A jelenetek illy betegeinknél igen különbözők voltak, ugy hogy biztos kórképet szinte adni sem merek , sem a folyami különbséget meg alapítani heveny s idült ngylob közt, de — a mi sokkal több — azt hiszem, hogy még nem vagyunk képesek az agylobot metszetesen elválasztani az agykérlobtól , vagy az élőn bizton megkülönböztetni, s nagy a kérdés: váljon a természet elv álaszlja- e ezen állapotokat, főleg midőn hevenyek ? — a jövő vizsgálódások egyik fő föladata , még mindegyre e kérdésre alaposan felelni. A láz a mi kórházunkban tapasztalt önálló apylobi eseteknél — egy kettőt kivéve — nem volt aránylag erős; a bőr nem állandón forró sőt néha hűs is. Azért még a tűlheveny folyamot tagadni képtelenség volna, sőt a magány gyakorlatban volt egyeselem . mellyet talán annak lehetne ven-
