Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

10. szám

- 158 hetséges, és kimagyarázható, minthogy a pörk kiküszöbölése mindég előrement gyuladásos állapotra mutat. 24 óra múlva, a befecskendés által föltételezett pörkök ki nem választatnának. De ha föltesszük is, hogy a pörkök illy rövid idő múlva leválnának, mégis az ekként lemeztelenített helyeknek is idejüknek kellene lenni a behegedésre. Úgyde mindenki tudja, hogy egy kis lehámlás a húdcsőben gyakran egyedüli okául szolgált az évekig tartó takaróknak. Szerző a húgycsövet fegyverzett kutasszal cauterisálta. A pörkök nem váltak le a 3—4-dik nap előtt , éssemmikép sem hasonlítottak azokhoz, mellyeket Debeney leirt. Továbbá akifolyás a legkedvezőbb esetekben is, mellyekben t. i. a befeeskendések követköztében valóban eltávolitatik, csak lassanként kevesbedik , egy szóval a cauterisatio azt eszközli, hogy az idült gyuladás helyéhe forró lob jő. Szerző az úgynevezett pörköket nem tekinti egyébnek, mint nyálkaalvadékoknak , legfölebb néhány apró darabjai löketnek le a takhám fölső rétegének. És épen ennélfogva senki se féljen attól, hogy a befeeskendések által húdeső szükülések föltéteztetnek. De leginkább kárhoztatja szerző Debeneyt azért, hogy gyógymódját minden kórszak ellen ajánlotta, holott ő csak akkor biztosítja neki mindenki jóváhagyását, ha azt csak elfojtó gyógymód gyanánt ajánlotta volna. A takár támadásánál, mikor még gyuladás alig köszöntött be egy hirteleni erős behatás elégséges ,,a szövetek ér- * zékenységét áthangolni s a betggséget csirájában elfojtani." Mind azon esetek, mellyek ellen a befeeskendések leghasznosabbaknak mutatkoztak, ollyanok voltak , hogy a betegség még csak kezdődött, fájdalom, alig volt jelen s a kifolyás savósnyálkás volt. Szerző azon kórjeleket készakarva sorolja elő , mellyekben a betegek szenvedtek, kiknél a befeeskendések jó hatásúak voltak, minthogy ő a Debeney módja szerint, nem venné a betegség tartását egyedül zsinórmérték gyanánt, miután egy heveny takár nem mindég forró, a régi pedig nem mindég gyuladás nélküli. — Élénk gyuladásos jelenségeknél szerző a befecskendéseket sohasem ajánlaná, s e tekintetben hivatkozik, az összeállított táblákból már Cuzulis által kivont eredményekre. Végre nagyításról vádolja szerző Debeneyt azon állításáért, melly szerint a befeeskendések csak két esetben maradtak volna siker nélkül, s azt kérdezi, hogy váljon azon 17 eset, mellyekról Debeney azt mondja, hogy nem kerültek többé szemei eleibe, nem