Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

10. szám

nyagoltatott. Sok gyakorló orvosnak szokása idült beteg gyermekeknél az állkapocs alatti tájat megtapogatni, hogy meggyőződjék a nyirkmirigyek daganata jelen létéről, vagy jelen nem létéről. Ha illyetén daganatokra talál, akkor ezt mondja: a gyermek görvélyes, s a gyógymód is azonnal készen van. A beteg csukamáj olajat, iblanyt, diófaleveleket s b. kap. Azon közelebbi okokat, mellyeken a mirigydaganatok alapúinak, rendesen nem igen fürkészik. Ugy de ismeretes dolog, hogy a nyirkmirigyek megbetegedései igen gyakran jőnek elő, mint azon részek különféle betegségeinek követközményei, melly részekből az illető nyirkedények veszik eredetüket. Velpeau megmutatna „görvélyes" mirigydaganatok periphericus támadását, mellyet eddigelé átalános oknak tulajdonítottak, s mellynek nem ismerését valainelly különös csipösségröli beszéddel akarák eltitkolni. Velpeau szerint a nyirkmirigylob támad, vagy közvetlen sértés, (szúrás , lökés stb.) által, vagy a szomszéd szövetrétegek gyuladásának tovább terjedése által, gyuladt nyirkedények bői, vagy, még pedig leggyakrabban, valamelly izgató anyag névszerint lobtermény fölvétele követköztében a hozvezetó nyirkedények által. Mi a nyak- és állkapocsalatti mirigydaganatokat illeti, azok Velpeau szerint fogzás, fülekbeni és fülekmegetti fekélyedés, orr- és fölsőajk daganat, fejkütegek, zsebrék, nátha és szemloboktol erednek. Szerző a Velpeuu nézetét igazolva találta, n mennyiben számtalan esetbe látta, hogy az emiitett körülmények a nyakmirigyek daganatát megelőzték. De ő még egy más kórgerjesztő mozzanatára is talált a nyakmirigylobnak, mellyet Velpeau nem emiitett, és ezek a hátsó száj- és toroktakhártya, sa mondolák bántalmai. így tapasztalt szerző nyakmirigydagokat bárzsinghurutnál, fölületes hólyagcsás fekélyedéseknél a nyelvgyökön és pofák takhártyáján, egyszerű, aliglobos vagy idült torokgyikoknál, fekélyedésekkel vagy azok nélkül, s a mondolák daganatával vagy e nélkül. Hogy pedig az emiitett száj- és torok bántalmak valóban képesek a nyirkmirigyek megbetegedéseit föltétezni, az abból látni való, hogy olly egyéneknél, kik egyátalában nem görvélyesek, a rendesen heves toroklobok igen gyakran nyakmirigydagtól kisértetvek; és hogy sülyös szájbántalmaknál bujaseny ves toroklobnál is szinte mindég megdagadvák a mirigyek azon az oldalon egyedül, vagy legalább job-