Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

8. szám

— 118 — kedvezőbbnek tekinti, mint a heveny agyvizkórnál, ha szélhűdés nincs jelen , néha rögtön és véletlen látá meghalni a beteget, néha halállal fenyegető állapotból is kivergődni. Gyógyításánál tekintetbe vévén az indokokat, főleg a kórtünetek szerint jár el, élénkebb visszhatás mutatkozván nadályokat, hashajtókat, hideg borogatásokat alkalmaz, álomkórság, szélhüdség állván be, a nadályozást ártalmasnak tapa*ztalá , néha hashajtó itt is enyhülést idézett elő , hasztalannak sőt ártalmasnak találta ezen esetekben az édes higanyt. Dr. Jankovich Antal s. k. Dr. Plusz Lajos s. k. elnök. titoknok. A tudok epés bántalmáról. (Pneumocholosis Canstatt. —- Pncumonémie septicohéroique, dans les fievres typhoides. P. A Piorry.) Értekezik Dr. Károlyi Sámuel, a biharmegyei szalontai járás rendes orvosa. Az epés kórfolyam, valamint a hagymázos (typhosus) könnyen a tüdőket támadja meg, különösen midőn járvány gyanánt lépnek föl az epés bajok, mint a lefolyt 10 hónap alatt jelesen Bihar némelly általam ösmert helyein. Ennek oka részint a vérben összegyűlt epés részeknek a tüdők felé nagyobb erőveli vitetése , mit Eisenmann első rendű ejtés tüdőlobnak mond ; részint, ha a máj s az emésztő életművek ejtés anyaggal túltelülvén, ezen fölösleg más kiválasztási utat választ (másodrendű epés tüdőlob), és vagy a tüdnhártyára , vagy a gőg szétoszló ágaiba, vagy a tüdő gyurmájába rakodhatik le, de a melly három kóralaknak ugyanazon alapja léién, a különböztető nevekre, gyógyítási szemjtontból szükség nincs; sőt minthogy e járványnemű epés bajok proteusi alakban léj>nek föl: szoros vonalt egyik vagy másik lázzal járó epés kórfolyam közt húzni nem lehet, bár gyógyításuk némi változtatásnak legyen is alávetve, mit én a most uralkodott, de már vége felé járó járványban több mint 400 epés betegeimen tapasztaltam, kik közöl sokan tüdőlob — másokon bél-, gyo-