Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

1. szám

— 11 — taltam néha az előre ment, vagy tovább is húzódó mellhártya- vagy gyomor- s bélizgatottságnak vagy lobnak jeleit: heveny agyvizkórnál ellenben soha semmi hasonló mellékbántalom jele nem volt. — Azonban fájdalom! a természet az általunk adatotthoz hasonló kórmintákat és nyomatokat nem igen ismer el, ugy hogy a tökéletes kórképek nem olly gyakoriak mint a tökéletlenek, és a kórisme nem ritkán nagyon nehéz, vagy lehetetlenné válik. — A fönebbi folyam után elhalt kisdedek hulláiban a: Bonczolat hasonló leleteket tényesit mint a mellhártyalobnál, t. i. az agykérgek vértellyesek, homályosak, vastagabbak, a savóhártya lapjaivali összenövések találtatnak (mellyek ngyan csecsemőknél ritkák); az izzadmány vagy zavarossavós , vagy genyes vagy véres, melly vagy az agy fölületén, vagy egyszersmind, vagy egyedül aliíl találtatik kisebb vagy nagyobb területen ; a gyomrocsokban nagyon ritkán, 8 ekkor az edényfonat (plexus choroid.) élénk vörös és töredékeny. Az agykérlobi izzadmányos folyadék soha sem viztisztaságu, mindég egy kissé zavaros, gyakran pedig nagyon homályossárga szinű. Néha ezen fölületi (periphericus) zavaros izzadmány mellett a gyomrocsokban tisztábbat is találtunk. Ez — vizsgálódásaink szerint — hihetőleg másodrendű szenvedőleges (passiv) átszivárgás eredménye. Agykérlob bonczi jelei mellett némelly hullákban olly mell- vagy haslobokat találtunk, mellyek azokkal egy időbelieknek látszottak, s ez nevezetes , mert heveny agyvizkór mellett soha sem találtunk újon történt alhasi vagy mell-lobterményt a hullákban. Megjegyezzük e helyen a kórisme lehető pontosságára nézve, hogy midőn az élőknél álomkóros állapot uralkodott, a hullákban többnyire az agy fölsőbb fölszinén találtatott izzadmány; midőn pedig az élők feje állandóan és zsugorodtan hátrahúzva volt, s nyelni sem tudtak, az izzadmány alul a nyújtott agyacs s gerinczvelő körül létezett. Hajlamát e betegségnek, tapasztalatom szerint minden korban egyiránt találhatni; vértelen, gyöngéd, tompa alkotású gyermekek azonban agyvizkórra nagyobb mértékben hajlandók mint heveny agykérlobra. Okai a heveny agykérlobnak többnyire meghűlés — az az csúz — vagy külerőazak, esés, ütés a fejre; talán napsütés (insolatio) ig az okok közé sorolandó.