Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

5. szám

— 76 — fájdalom) által megismerni akarni , hanem azzal a boneztani zavar fogalmát is össze kell kapcsolni, t. i. vérbőséget, vérpangást, szaporodott képződékeny, éietműsödhető, rostonyás fehérnyés el válaszlatot, a rostonyának lérbeni szaporodásával. Es valóban a millycn igaz az f hogy a gyuladásos betegség folyamatát épen ezen szigorú vizsgálatok által tanulták jobban megismerni, niégis gyógytani szempontból meg kell vallanunk, hogy azon világ daczára is, mcllyet ezen vegygórcsőtoni vizsgálatok árasztottak a gyuladási folyamatra, egyedül nz által nem lehet magunkat a betegágynál vezettetni engedui, minthogy a gyuladások különféle nemeinél, millyenek a phlegrnonosus, idegszélhüdéses (neuroparalytisch) csúzos stb. szem előtt tartandó gyógyszabályok más, nem pedig vegy- boneztani , tapasztalatokból meritendők. Melly körülmény annyival tisztább s világosabb lesz, ha a kórbonczlan eredményeit a kiizzadmányokra nézve szigorú vizsgálat alá vetjük; ezen vizsgálatok ugyanis megmutnták, hogy a hyperaemia az első alapja minden életmiives zavarnak s az elválasztatoknak , s bogy csak a vér, és megtámadt élelmíí szerkezete módosítja és határozza el a kiizzadmány szerkezetét ; ha amaz gazdag vérnye (cruor) és rostonya dolgában , ez utolsó éietműsödhető s képződékeny lesz, melly képződékeny kiizzadmány számos körülmények hozzájárulása által megváltozhatik s nem életmúsödővé fajulhat el. És cpen ezen körülményeket fölismerni a betegágy mellett nem a vegy- s kórboneztani kutatások eredménye, minthogy ez utósók mindenkor csak a már tökéletes végpontot adják kezünkbe , mellyet a therapeuta csak vajmi ritkán használhat.— Es igybár milly képtelenül hangzik is n vegy- kórbofteztnni fogalmak szerint, gyuladásos hurutról, phlegrnonosus vérhasról, epés tüdőlobról s illy nemű orhánczról értekezni hallani, mégis ezen elnevezésekkel lényeges, s a gyógytanra nézve nem közönyös módosításai jelöltetnek ezen betegségeknek. (Folytatása következik) 1