Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

4. szám

— 56 — legkülönbözőbb részekben tűltengéses; minél öregebb és gyengébb a szenvedő egyén , annál inkább ki van tágulva (egykorúing niegvékonyodott és meglágyult f mi egész az elszakadásig vezethet). A belszűhártya gyakran sötétvörösesen beszűrődött; a billentyűk kiilönfélekép szenvednek, névszerint a bal oldaléi rostos , porezos , csontos lerakodásokkal fedvék , összezsugorodvák , összetapadvák stb. vagy megvékonyod\ák, niegrágvák , szétszakadvák. Ebből billentyúelégtelenség követközik, vagy a sziv különféle állapotai által, Sota szemölcsizmok törékenysége és szétszakadása által, ezek követköztébon a 3 csúcsú billentyű húscsakoszorúvá zsugorodik össze. (Az étrend és gyógymód néha eltávolíthatja az elégtelenség jeleneteit). A sziv saját visszerei gyakran igen megdagadták, a Thebes billentyűje maga is elégtelen néha, mi talán a szividegek elbóditása által természeti gyógyeszköz gyanánt szolgálhat a rohamos szivdobogások csilapitnsára A szivburkot kitágulva, vizzel, vérrel stb. telve, gyuladva stb. találjuk. Az ismeretes szivkórjelcken kirűl<, mellyek az emiitett változások követköztében köszöntenek be, ritkaságok gyanánt hozza föl szerző: a messziről hallható szívdobogást, a gyomor visszbangzása (Resonanz) által fidtételezve ; a világos , iirös álzórejt, igen kitágult pitvar által föltétezve ; n függ-és tüdütér félhoidképíi billentyújinek kettős ütését, az egyetlen második szívhang helyett ; a pitvarok szabálytalan kettős vagy hármas ütését, szinte mindég egykorúlag a gyomrocsok és a singérütés félbehagyásával. II. Légzési életművek. A légcső gyakran helyéből kimozdítva, meghajtva, megtörődve, s a nyakcsigolya és szegycsont közé beszorítva találtatik. (Néha egyszersmind golyva is van jelen). Ez által szembetünőleg.fíityölő légzés támad, niig ezen alól a hörglégzési zörej hiányzik, a hullható, néha gyermeki hólyagcsás zörej pedig bosszúra nyújtott kilégzési zörejbe megy által. A légcső ágai is megszűküli ék néha, gyakrabban kitágulvák és helyükből kimo/.ditvák (a válllapocz vagy ellenkezőleg a bordaporezok alá). A dobnemű kopogatási hang, a barlangi légzés stb. mit illyenkor észrevehetni, némellyeket odavezérlett , hogy giimőbarlangokat tegyenek föl, mellyekre azonban szerző soha sem talált. A tüdők többé, kevésbé félrenyomlak , összeszoritvák , ellapitvák, s szabálytalanul karé-