Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)
22. szám
— 348 — Iában tagadja; s nem lehet egy véleményben amazzal, ki azt tartja, hogy az idült higanykór a higany új adagai által szeliditetik, minthogy tapasztalati tény az, hogy a higanybántalmak a higany használata által sulyosbulnak. Azon javulás, mellyet Hutten a gajáktól tapasztalt, csak azt bizonyítja, hogy lehetnek a bujasenyvnek olly alakai , mellyek a higany által el nem távolítatbatnak. Szerző tapasztalatai szerint ezen egyébiránt ri'ka esetek, mindég olly embereknél jőnek elő, kik ifjú korukban görvélykórban szenvedtek. Továbbá tudjuk, hogy h bujasenyv néha egy higanykészitményre nem tagit, de igen is egy másikra, minélfogva még méltán kérdésbe lehet tenni, hogy váljon több esetek , mellyek higany által gyógyithatlanoknak tartattak, más készítmények alkalmazására is azok lettek volna-e? — Szerző kereken tagadja, bogy létezik a bujasenyvnek higanykórrali szövetközése, mert úgymond az igy nevezett alakoknál, mellyet mások álbujasenyv (Pseudosyphilis) névvel neveznek, egyetlen egy jelenségre sem találunk , melly a higanykórnak snjáta volna , s szinte minden így nevezett esetek meggyógyitattak a kengyógymód (Schmierkur) által. Mind ezen úgynevezett álbujasenyves kóralakok a bőrhártyában (Lederhaut) gyökereznek s az úgynevezett bujasenyves bőrfekélyt képezik. Gíimős elfajulásoktól támadnak, mellyek a bujasenyihez tartoznak. Ezenkül, azt mondják, ezen álbujasenyves alakok olly egyéneknél is jőnek elő, kik higannyal soha sem éltek. Miként ezeket, úgy tagadja szerző a higany kórnak görvély , köszvény, csúz, siillyeli stb. stb. szövetközéseit s átalában nem tartja valószínűnek azt, hogy ket kórfolyam egy alkatképletté szövetközzék. Gyanúsnak látszik szerző előtt — egy illy szövetközmény helyttalálása ellen niutatólag, — az is, hogy az irók csak néha, nemiedig minden higannyali élés után , szólanak illyetén folyamatokról ; minthogy olly fémnek , mint a higany, mindég ugyanazon jeleneteket kellene előidézni. Midőn szerző a higanykórt átalában einem ismeri, akkor ez természetesen érvényes mind azon különböző alakokról , mellyeket elő szoktak sorolni. O azt állítja, hogy sem az előadott jelenetek, sem a fölidézett példák nem alkalmasok arra nézve, hogy az ezen különböző alakok iránti hitelt csak némileg is megerősítsék. Egy jól vezetett kengyógymód után úgymond , egyetlen egy sem jő elő
