Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

2. szám

- 22 — Apsicza. Itten egy völgyben konyhasós forrás van. Hosszúmező. Ezen ásványos vizet is Hulimann barátomnak köszönhetem, ki nekem azt következő fölirattal küldötte: ,Hosszűmezői kénes viz." A vegybon

fás által kiviláglott, hogy ez sóségvényes-vasas kénes viz (Aqua muriatico-, alcalino-, martíalis sulfurea) alkatrészei következők : szénsavas mész-, keserés szikéleg, szénsavas vasélecs (nagy mennyiségű) sósavas szikéleg , igen kevés kénsavas szikéleg, kovasav, könkéneg (hydrogenium sulfuraturn). Hogy váljon ezen utolsó, t. i. a könkéneg, lényeges alkatrésze-e a vi/.nek , vagy inkább csak szétbonilási termény #) (mi valószínűbb) azt csak a forrásnál, annak szorgalmas és ovatos megtisztítása után lehet meghatározni, Ezen viznek zsongitólag oldozó erőt méltán tulajdoníthatunk. Szap/oncza. Ezen igen nevezetes forrásokhoz Hulimann főorvos, legbuzgóbb segcdtársam rezetett 1839. aug. 20-kán. A falutól egy órányira délre, egy erdős helyen ket ásványos forrás van, ezek egyike lentebb s inkább keletre; a másika ettől mintegy 4050 lépésnyire magasabban s inkább nyugotra van helyezve. Mind a kettőt igen elhanyagolt állapotban találtam, az egyik ugyanis egy kivájt s egész a viz szinéig elrothadt fával volt bekerítve, lefolyása pedig annyira elhanyagolva, hogy a forrás alatt egy igen piszkos tó képződött; a másik pedig bele hányt kövekkel szinte meg volt töltve. így miveltetnek azon vizek, uiellyekről Palatini már 1738-ban ezt irta: „Non satis aestimandum naturae beneficium etc." Az első forrás körül gödrök vannak, mellyekbe az oláhok a vizet beeresztik, s belehányt megtüzesített kövekkel fölmelegítik, s ekként für*) 8zámos ásványos forrásainkban kifejlődik a könkéneg, a forrásban fészkelő piszkok , vagy a rothadásnak indult fakerités, vagy a benne áztatott kender miatt. így a legjelesebb vizek elromlanak , legkönnyebben, pedig azok, mellyeknek igen csekély lefolyásuk van, vagy épen semmi.