Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

13. szám

— 194 — hogy nem egy, hanem számos cs különböző okok hatoltak annak kifejlődésére, sőt különféle betegségek olvadtak össze, mellyck taglalása nehézségekkel jár 8 csekély, részletben homályos, nem könnyen elítélhető képet tüntet élőnkbe , és — mit a legújabb élettani iskola annyira megvet, hogy t. i. a kérjelek összegéből soha se fogjunk fői egy kórképet, hanem csak egyes bonc/tani változásokban fürkésszük azt —gyakorlat i szempontból egészen el kell magunktól utasítani. A legújabb élettani iskola t. i. mindenütt azt sürgeti, hogy boncziani kórisméi csináljunk magunknak. — A boncztnni változások elölte a leglényegesebbek. S/.erinfe a jeleneteknek soha sein kell az összes kórképre irányozta! niok, hanem csak a helybei i változásokra. (Archiv für Phys. mcdícin. Jahrg. 4. lieft I.) A boncztnni kórismére való törekvés a legfontosabb és Iegáthatóbb különbség az élettani orvos és a kórjeliskolabeli gyakorló között; ez azon pont, azt mondja Wunderlich, mellyen a régi és újabb kor összekötő hid nclkül válik el egymástól, mihelyt ^alaki ezen elvet kezdi kövelni gyakorló ö 8 egy a mieink közöl akár átlátta az észképi kérdéseket, akár nem. — Fő elv s minden okos észrevétel alnpjaul előrebocsáfatik: „Nincsenek betegségek, hanem csak beteg egyének „ha ezen tételt nem tartjuk szigorúan szemeink előtt, minden kórisme illusorius , minden gyógyjavallat ferde, s szinte minden csaknem mese." Csak az élettani orvos , igy kiált föl Wunderlich, ismeri föladatát, csak az élettani s a szükséges ismeretekkel és ügyességgel fölruházott orvos képes annak megfelelni; csak ő tudhatja nii Laja betegének, csak ő képes egy kóresetet megitélni, csak ő lesz képes észszerű gyógytervet rendezni; nincsen más észszerű gyakorlat, hanem csak az élettani orvosé (lap 12). A régi iskolából kikerült orvos, mindég félrc

:smeri azt, hogy valóban mi baja van betegének, 8 ha valahol eltalálja, azt csak a történetnek köszönheti (I. 25.) Ezen illetlen nyelvet, mellyet az újabb rendszerkoholók fölvettek, mint Itígszis az ő bűnlajstromában, a természettörténeti iskola exaltált álmaiban, Hahnemann s követői hozták divatba, a legnagyobb botrányra a gyógyászatban; a legújabb élettani iskola is már ezen utat követi s ez legbiztosabb jele csekély életképességének. A tudomány tapasztalatra épi-