Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

11. szám

— 165 — sejtelem aggasztja, melly nem egyéb mint az elannyira veszélyes hiríí iinely, vagyis a tengeri hajókázás okozta iszonyatos nyavalya. Hogy mi legyen ez? hogy lehet-e tőle elannyira irtózni? és hogy miként lehet, tőle óvakodni, s belőle kitisztulni? inind ezt, a következő értekezésben kívánom megismertetni. 3. §. A szóban forgó rémletes bajt a régi görög nép, vco/aiá vagy vavna néven ismeré. Innét a latin nausea neve. A francz nép Nausée, mal de mer, az angol Sea — sickness? az olas*, mai dimar, a svéd Soesjuck, a dán, Soe-syge , a holland Zee- zickte nevén ismerik. Róla hiresült el azon régi gyanús értelmű példaszó: „Qui nescit orare, pergat admarc, navigare!" Vagy mint Voltaire mondá ,,On n'est pas ici sűr, ni de sa fortune, ni de sa vie!" — Azt minden tengerparti nép igen is jól ismeri, a az egy hellász és latinon kivűl, mint elnevezése is mutatja, minden más nép egy szálig tengeri nyavalyának lenni mondja. De váljon mi az oka , hogy a régi görög és latin nemzet inkább a hajó és hajókázat , az utóbbiak viszont, egyedül a tenger okozta bajnak lenni vclik, hogy mellyiknek van és lehet igaza, meglátandjuk. 4. §. Hippocrates, Seneca és Galen a legrégibbemlegetői ; Plutarchus legbővebben értekezik róla. Hippocrates a tengeri hajózással a hunyor (helleborus) erejét kivánja előmozditatni, mert úgymond, a hajó lepcses mozgása az ejtékeket szinte siirgeli; Seneca jegyzése után pedig tudjuk, hogy midőn Cicero, ellensége Antonius dühét, azon monda szerint „étre sage, éest éviter les fans et les méchanls" ki akará kerülni, a tengeri hajón történt eliilantása őtet olly iszonyatos zavarba ejté , hogy inkább önkényt Gaetába visszatért, nyakát a hóhér pallosára szánva, mintsem a tenger szokatlan kínos gyötrelmeit tovább eltűrhetné. Van Swieten és a franczia orvosi szótár az illyesekről számos jeles példát idéztek föl. 5. §. Plutarch jelesben azon kérdést tevé, hogy miért okoz inkább a tengeri , mint a folyó vizeni hajózás illy különös bántalmat. Indokul a félelmet és a szaglást nevezé, mert úgymond, minden érzetek közt ez a kettő leginkább képes únelygést okozni. Ez részinte igaz is, mert arettegőt, a fél-