Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

1. szám

tokosok szabad tetszése , a köz hir és vélemény szerint vizsgáltattak meg, és sohasem rendszeresen , elörebocsátva az előrebocsátandókat * — a Kitaibel könyve kézzelfogható bizonysága ezen állit ásnak.) Máramaros ásványos vizeiről eddigelé igen kevés jelent meg nyomtatásban, s a mi megjelent is, tokéletlen. Wernherr György a magyarországi ásványos vizek legrégibb vizsgálója és leirója, illy czimű munkájában: ,, Hypornnemalion de admirundis Hungáriáé aquis." Vindobonae 1551. 4-ed r. a Tiszát eredetétől fogva leírta, de a partjain fölfakadó ásványos vizekről semmi említést sem tett. Gróf Marsigli A. F. a XVII-dik század vége felé a magyar- és erdélyországi természeti tárgyak legtanultabb és legszorgalmatosabb vizsgálója, nagy és fényes illy czimű munkájában: Danubius pannonico-mysicus observationibus geographicis, uslronomicis , hydrographicis , his tori eis , physicis perecrutatus et in 6 Tomos digeslus. Hagae Comitum et Amstelodami 1726. nagy ivrétben , a máramarosi ásványos vizekiől nem emlékezik, A XVI és XVII-dik századbeli utazók , kik nagy számmal és igen tudósok voltak , *) jobbadán a Dunát követve Máramarosba nem jutottakéi; ugyanezen korszak geographusai, Máramaros ásványos vizeiről mélyen hallgatnak. A XVIII-dik században is csekély emlités tétetik ezen tartomáoy ásványos vizeiről. Csiba István, ki 1713-ban Wernherr György munkáját Compendiumba szerkesztő össze , meliy gyakran ócsároltatott, és Timon Sámuel f ki 1735-ben kiadott munkácskájában a Tiszát leirta , Máramaros ásványos vizeiről mélyen hallgatnak. Bongarsius sen» tesz említést azokról, „Topographia magna reg ni Hungáriáé"- czimű munkájában; űgyszinte a boroszlói A Magyarországon utazók munkái közöl többet ismerek 150-nél , közlendem más alkalommal azok cziroeit, s birálatilag fftlvilágítandom. A régiek munkáji többet érnek mint az újabbak s legújabbaké. 1 «