Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

16. szám

— 244 — * veiébe, melly lassanként életinüvesiilvén, összezsugorít á ezen mirigyet. Legalább igy fejlődik néha tüdősorvadás fiidőlobból. Honczolás által azonban véleményéről meg nem győződhetett. Végre Dr. Arányi fölszólítja ügyfeleit, hogy bonczleletek által megfejtendő kérdéseket tűznének ki számára. Dr. Wagner János s. k. Dr. Plósz Lajos s. k. alelnök. titoknok. Tapasztalati adatok a tüdőlobról. Közli a bécsi cs. kir. közkórháziról Dr. Karsag Lajos. (Második közlés.) (Vége.) Szőve l köz meny e k. Tetemes szövetközést a 74 közt 19 esetben tapasztalék k«i\etkező arányban: Tüdőmellhártya- és szívbajok. tx i 5c ; -£ - x — . « >, -C -o .2 >» « c s S,c| i 3 •= .í •C . ~ « s -e e £ 13 .S " ^ fen = -e — fc- -Z — O _C I» 5 _c _o Z «C .= <jc — e .i -aT tx — « •3 -0) - N N — fc ;3 w J S a OB X M J= Én 3 18 1 3 3 1 20 Legtóbbszöri szövetkezés eszerint a mellbártyalob volt, csak ollyanról levén itt szó, melly a kopogató altal megismerhető mennyiségű izzadmányt eredményezett. Egy esetben a képzékeny izzadmány szülte dörzs-zörej olly eiős volt, hogy a beteg azt maga is érzé és hallá, és szeyezésnek tartá. E csalódás megismerése nem csekély fontosságú. Tudjuk ugyanis , mikép a dörzs-zörej kedvező tünemény akkor, ha a híg izzadmány fülszivatása után hallatik, mivel ekkor a mellkas érintkezésére utal az összenyomott volt tüdővel. S mennyire hibázna ekkor az orvos, ha az alanyi kórjelre — a beteg szavára — épitve , a mellhártyalob megüjulandását gyanitná b ez