Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

4. szám

— 57 — ~ láttak táraadni, Minden étrendi kihágás, minden hévmérsékleti változás elhatározólag hathat. Legendre és Marlius a fődologra nézve ugyan megegyeznek Cazenuve-xsA, az elsők mégis azt tartják, hogy a Si/thi/tdeket főleg igen meleg, az utolsó ellenben igen hideg évszakban látták támadni. Záradékul még constatirozva van, hogy másodrendű bántalmak kedvező belső és külső viszonyok között ritkán köszöntenek be. — 5. A bujasenyv kórtanára nézve nagy fontosságú, hogy váljon az elsőrendű egyes bántalmak között— az alakot, gyakoriságot stb. illetőleg — s a másodrendűek között lehet-e összefüggést bebizonyitani , miként azt Carmichael és Wallace gyanitották , más mind régibb, mind újabb vizsgálók ellenben tagadták. Valószínű s további vizsgálatokra méltó tételek gyanánt szerző a következőket állítja föl; a) Ugyanazon bártalmak következnek egyszerű, megkeményedett, pusztító stb. bujafekélyekre. Ricord ellenben úgy vélekedik, hogy a másodrendű bujasenyv a megkeményedett bujafekélyre hasonh'thatlanul gyakrabban következik, b) Az első rendű bujafekélyek sem számának sem fészkének nincs befolyása a másodrendű bántalmak alakára s gyakoriságára, c) A másodrendű bántalmak ritkábbak; ha a létező dobok genyedésbe mentek át. d) Talán , miként Rehrend gondolja az elsőrendű bajok mérgessége párhuzamosan fut le a másod-rendüek élénkségével. A fontosabb tanok közé, mellyeket a bujasenyv mezején nyertünk, szárnitja szerző, a fekélyeknek meglehetősen átalánossá lett megkülönböztetését 1. egyszerű, 2. megkeményedett, 3. zsebrés (diphtherisch, aphthös) 4. pusztító (phagedenisch) és fenés fekélyekre, melly megkülönböztetés a gyógymódra nézve is különös befolyású. Olly ismertő jelek gyanánt, mellyek által ezen fekélyek bujasenyves jelleme kitűnik, tekintendők: a helyük, alakúk, elválasztásuk , s áfaiában a helybeli bántalmak összes küleme , a huzamos lefolyásuk , s az előrement közösülésen kivül egyéb okok hiánya. A higany kedvező hatását is kórismét gyámolító eszköz gyanánt tekinti szerző , s Ricordra nézve, ki a beoltás eredményét tartja legbiztosabb diagnosticus eszköznek , ugy vélekedik , hogy kissé messzire ment. Azonban, miként Cullerier,