Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

3. szám

— 39 — ~ lassú , erőtlen, üres, kicsiny, nem ritka jel a petyhüdség es a méhkór (Hysteria) sereges bántalmai nagyobb számúak. Ha még a hallgatódzás szabályaiból vett észrevételek is ide járulandhatnak , mellyek ugyan e kórban nem mindenkor állandók , azt tapasztaltain: hol az első vér minémüségét lehetett sejteni olt a nyakiiterekben és a szívben az ördög zörejt ritkábban leheteti hallani. E különböző jeleket ösmervén már már következtethetni a második kérdés feleletét. Mind ezekből az következik: hogy azon jelek jelenléteben , mellyek az első esetben elősorolhattak, nem igen boldogulni m ndenkor a sápkór gyökeres gyógyításában, ha csak a vérnek tódulását a sziv s tüdők felé nem kisebbítjük. Nem akarom ezzel azt vitatni, hogy mindenkor szükséges olly esetben az érvágáshoz folyamodni, mert mindenkit azon jelek nagysága fog vezetni e kórjeleutésre ; hanem hogy gyakran olly esetben czélS'.erüllen azon gyógymód, melly minden erősítő fegyvereit az ellenségnek szegezi s hogy azzal le nem győzetik azon rajzolt kórkép, ha lobellenes szerekkel meg nem előzik az erősítőket, azt a tapasztalás tanusitja. Nem mondom, hogy talán a rózsaszi'nt meg nem szerzendi betegének, de eltünik-e ezzel a kínzó szívdobogás s fejfájás? el múlik- e a fuladásig sokszor növekedett nehéz lélegzet? koránt sein; mar pedig azt parancsolja az orvosi átalános kórtan, hamar, jól és a mennyire lehet tökélete>en gyógyítani. Igen iól emlékezem, utolsó évben orvosi növendék lévén a bécsi kórtanodában , hová egy jó termetű, izmos, sápkárban szenvedő leány folyamodott , s hol azon tanodaban szokott gyógymóddal kezdették meg orvoslását , t. i. erósitő szerekkei , előre bocsátván egy hashajtót, semmire sem mehettünk ezekkel, sőt nagyobbodott a baj, úgy hogy czélszerűnek találta oktatónk , a szivtájékát megnadályoztatni, s elmellőzvén minden erősítő gyógymódot, csak gyuladaselleniekkel lehetett a süigető jeleket legyőzni, s ezután hatályosabban működtek, a sápkór ellen irányzott szerek. De tulajdon tapasztalatomból is sorolhatok elő egy esetet, hol az érvágást igen hasznosan rendeltem: N. N. 20 éves szakácsnő , mostanáig mindenkor ép vala. Másfél év előtt kapta meg havadzását, három izben rendesen meg jelent az s többé magát nem mutatta; okát kutatván, nem mondhata semmit a beteg, mert a majd egy évig elmaradt havad-