Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

24. szám

— 370 — petett meg, melly görcsökkel végződött. Eleinte, mint szokás, nem tett egyebet, száraz és nedves melengetéseknél, eczetes dörzsölést és kenéseket, s más házi szereket alkalmazván. Minekutána ezen szerekre nyavalyája nemcsak nem csökkent, hanem hova tovább növekedett volna, orvosi segélyhez folyam >d tt. Igen kinos állapo ban találám. Az ágyban féligülő helyzetben v olt, meg nem mozdulhatott, szája állkapcsai, nyaka, folytonos görcstől voltak összehúzva, ugy hogy csak alig tudott valami kis vizet meginni. A görcsök a nyaktól a háti.n végig a legkisebb mozdulásra , sokszor a nélkül is előkerültek ; egyébiránt az izomfeszülés a háton mindég tartott, a hason kisebb volt, rohamonként erősödvén és alábbhag) ván. A lábakat is görcs feszité , a roham idejében, az állkapocsgörcs ni»

att a beteg szava alig volt érthető, lélekzete a hát— és hasizmok kőkernénysége ruiatt nehezebb és akadályozott, az egyenes fekvést meg nem engedé, Teste folytonosan nedves volt bő izzadságban föröszfve, érverése kemény, sebes, szomja nagyobb, szive hangosan, sebesen és erőtellyesen vert. Látván a csúzos dermenef magas kifejlődését, erőtellyes egyénben gyulasztó lázzal, mindjárt bő érvágást tettem, egy fontnyi vért eresztvén, belsőkép mondolafejetet adtam salétrom és hánytató borkővel, és két szemer mákonyt négy adagban 1 nap. Betegem más nap megnézem és javulva találám , láza nem volt olly nagy, lélekzése szabadabb, ágyában lefekhetett; a hasizmai nem olly feszültek, könnyebben beszélhetett és ihatott; de Különben a nyak és hátban a merevedés és görcs folytonosan tartott , újuló bátor nem olly gyakori és egész a lábakig tartó rohamokkal. A beteg szüntelen nagyon izzadott. A gyógymód folytattatott. Harmad nap múlva az érverés ismét erősebb és tellyesebb lett, a görcs fájdalmasabb és keményebb, az ábrázat pirosabb, valamint betegem nyughatatlansága nagyobb. Azért újra látván a láz és lobos folyam növekedését , innét egy fontnyi vért eresztettem, a többi gyógymódot folytatván. Erre napról napra csökkent a láz , a száját kissé jobban ki lehetett nyitni , a hasban a görcs ritkábban jelentkezett; nappal a beteg könnyebben volt, éjjel baja nehezedett, mindazáltal bátor a hátgerincz és nyak még feszült volt, a görcsrohamok ritkán jöttek. Ezen javulás mellett a száj keserú let t, a szék rekedt, étvágy semmi. A mutatkozó