Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

25. szám

— 388 — Dr. Arányi valószínűleg lappangó tiidőlohra következő Miájosodásból gumós beszúrődés fejlődött , iilyenkoi a köhö­gés és turha hiánynzhatik mint azt Skoda is Iapasztalá 84 tü­dnl obos közöl háromnál. Dr. Halasz. Az előadott esetben föltűnő, hogy ámbár a giinms bes/űrődés lázas mozgalmak között , a tiidőlobhoz ha­sonlólag hevesen szokott lefolyni ; itt e kór lassan s állítólag, midőn már a tiidőállomany nagy része beszűrődve volt , ne­vezetes láz, lélekzési nehézségek és köhögés nelkiil fejlődött halálos vészthozó magas fokra. Több mellkóroknál lélekzési nehézség, köhögés, kiköpés csekélységét vagy hiányzását, — ámbár e reszben is, ha csalódni nem akarunk nem annyi­ra a beteg kimondására, mint saját szoros megvigyázásunkra kell építeni — szóló is tapasztalta mint tapasztalták azt má­sok is; s épen ez volt egyik hatályos ösztön, a kopogatás és hallgatódzás altal nyerhető természettani tüneményekben biz­tosabb kalauzt keresni, mellyel jelen esetben is legalább a kór utőszakaban , midőn mar a tiidő nagy kiterjedésben lég nélkül volt, bizonyosan föl lehetett találni. Dr. Schlesinger. Általa fölhozott esetben a halicső sem­mit sem taníthatott , meit a legvénebb beszürődés csekély ter­jedelmű volt , s a tíirtő közepén rejlett , mint azt a bonczolás niutatá , ket héttel a halál előtt a hallcso csakugyan jellemze már heszürődést. Dr. Wagner János. Ritkák ugyan a köhögés nélkül járó tüdőlobok, és giiiiink, Andral egynehányat följegyzett . sőt ol- f lyakat . hol már genyüregek léteztek. INlaga is gyanita gu­mókét egy nőnél, ki ideges csorvás láz tüneteivel küzdött, s kinek többek közt jobb tüdejében légzörej helyet hurutos hör­gés hallatszott, köhögni ezen beteg is csak akkor kezde, mi­dőn a güniők mar olvadtak. A gerinezaszályt illetőleg: külön­böző a nappali tunya, vagy ingerlös ondözön következtében támadott betegség , mellyet Tissot, Wichmann és Lalemand leírtak, nemi helybeli okok u. ni. gyuladás, ömleny, csontnö­vet által származotr altagi szélhüdéstői ; előbbinél a magasabb állati működések rendesen csökkenve, utóbbinál közönsége­sen sértetlen állapotban léteznek. Különben a gerinczvelő­aszálynak , es lágyulásnak is vágynak jellemző tünetei, utób­binál t. i. a szélhüdött tagok görcsösen behajtva , előbbinél

Next

/
Thumbnails
Contents