Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

21. szám

— 325 — Az 1844-dik év lefolyta alatt előkerült csorvás lázakban (mellyek majd minden más lázas , ugy lobos indulatu beteg­ségekkel részesítek jellemüket) mindenek előtt a föl- vagy le­felé törekvő csorvát távolitánk el, és pedig vagy hányás ál­tal hánytató borkővel, ritkábban hánygyökke! , vagy hasme­nés által, holperje,hol pitypanggyökér főzetővel, hozzá for­ráztatván senna leveleket, fölolvasztva abban majd keserű, majd csudasót, mindezeket a beteg egyéniségéhez alkalmaz­tatva, kisebb vagy nagyobb adagban. A többi lázak, millyenek a hurut-, váltó-, epelázak, (mellyekhez nagyobb részint csorvás jellem csatlakozók) a be­teg s betegség egyéniségéhez képest, hol hánytató , hol has­hajtó , hol kénsavas kínallal orvosoltatánab. Figyelmet érdenilettek kórházi orvoslásunk alatt az elő­fordult forró, csúzos lázak; ugy nemkülönben a tüdő-s mell­hártyalobok, niellyeket már több éveken át minden vérbo­csátás nélkül, csupán hánytató borkő nagy adagával szoktuk orvosolni, és pedig olly kitűnő sikerrel , hogy a/t legtöbb ese­tekben méltán az érvágás, és más vérlecsapolási szerek eli! e helyeztetni nem átaljuk. A hányás többnyire nyálkás s epés vala, és pedig nagy mértékben, ugy a hasmenés szinte gya­kori savós-, hányás vagy hasmenés közben a betegek először ugyan hideget, későbben azonban másodlagos hatásánál fog­va bő izzadságot mutattak, mire a betegek elszenderedvén , légzésük helyre állani kezde , kikopások hol tökéletesen meg­szűnt, hol igen bő elválasztást ürite ki , arc/ok azakadályo­zott légzés megszabadultával vidorabbá lőn. Fnerésók a be­tegeknek valamint hányás, ugy hasmenés előtt s alatt lankadt, lágy, lassú, annakutána pedig gyorsabb, későbben szaba­bad s rendesebbé vált, és igy egy kevés lágyító ital segedel­mével a nélkül, hogy betegünket még hólyaghúzó, mustár­kovász vagy más elvonó szerekkel kinzanánk, rövidebb idő alatt mint máskor, egéssége helyreállításával eresztettük ki a kórházból. Rendeltük pedig a hánytató borkövet, zilizgyökér 4—6 obonnyi főzetőben 8—12 szemerig , mellyből a beteg min­den órában 1, sokszor 2 evő kanállal vett mindaddig, mig hányás vagy hasmenés közben érverése lankadni kezdett a betegnek. Igen szép eredményt volt szerencsénk tapasztalni e gyógymódtól, az iszákosok tüdőlobjaiban, hol tudva az

Next

/
Thumbnails
Contents