Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

19. szám

— 300 — Mi B gyógymódot illeti, mind a három alak vérbocsátásokat igényel, de különösen a kóráttételi. Szerző azt állítja, hogy néha 3—4 rendbeli érvágásra volt szükség s a vért olly rostonyabőnek találta, mint a legélénkebb tüdőlobnál. Ha azt hisszük, hogy helybeli vérbocsátás elégséges lesz, 20—30 nadályt kell egyszerre alkalmazni. Belsőleg szerző salétromos fejetet vagy hányborkövet ad tört adagban egykorulag, gondoskodik a szabad széküriilésről s közben néhány adag édes higanyt rendel mákonnyal. A vérbocsátások után a szenvedő Ízületre bóditó borogatások rakatnak (kivált szepnőnyefűből). Szigorú étrend és nyugalom mellett a takáros kifolyás ismét megjelenik, s az izületi bántalom jelenségei elenyésznek. Mind e mellett néha tályog képződik, s illyenkor az iziilet bőralatti fölnyitását nem kell sokáig halasztani , minthogy csak ez által lehet elejét venni a visszérlobnak s azon dulásoknak , mellyek könnyen szomorú fordulatot vehetnek. Az emiitett követközményi betegségek csontszú stb. szinte olly kévéssé igényelnek a rendestől eltérő gyógymódot, mint a jobbadán erősen megviselt testalkat. A forró alak , habár ritkán átalános, de hasonlag hatályos helybeli vérbocsátásokat kiván , mellyek gyakran ismétlendők. A bóditó pépegyvelegek itt is mindenkor hasznosak voltak, mellyek után csakhamar hólyaghuzókat lehet alkalmazni , s mellyekhez , ne hogy valamikép nehéz vizellést okozzanak , káfort szükséges adni A hólyaghúzók helyeit szerző higanykenőccsel köti be , a mellet»", hogy a higanykór jeleneteitől igen óvakodik , melly mindenkor fölötte rósz hatású lenne. A kös/.vényellenes szerektől kevés eredményt látott, ellenben dicséri a rágóhiganyt mákonnyal, s a szárcsagyökfőzet bőséges használatával. A 2—3 hétig folytonosan adott rágó higany után legjobb szolgálatot tett a hamiblag, mellyet külsőleg; is használt kenőcsalakban, miként az iblanyfestvényt is a bőr vörösbarnaságaig. Legiidvösebbnek mutatkoztak ezen bedörgölések , hol hajlam mutatkozott a fehér daghoz hasonló elfajulásoki a. Egyébiránt akár mint bánjunk az izületekkel, nem messzire megyünk, ha magára a húdesőre különös ügyeimet nem fordítunk. Szerző legnagyobb fontosságot tulajdonit az egyszerű szálacsokkali módszeres bánásmódnak , mellyeket szepnőnye vagy mákonyirral ken be. Ezek alkalmazásával nem lehet addig fölhagyni, mig csak las-