Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)
18. szám
— 276 — szesen négyszer hányt, s valamennyire javult, de láza tetemes lévén más nap 6 nadály rendeltetett , belsőképen '/ 8—V 4 szemerenként folytattatott a szer; estve láza erősödvén, bőre száradván , ismét 6 nadály és édes higanyos s mákonyos ír lőn illesztve , mire érverése csendesedvén , bőre nedvesebb, lélegzete nyugottabb lévén , előadó félt a rezes készítmény mérges tulajdonitól s kénhamaggal cserélé nzt föl, melly szörppel édesített narancsvizbe lett adva, ezekre a betegség hatod napján végéhez közelíteni látszott, habár a lélegzés még nem egészen tiszta volt is , miért utóbbi szeren kivűl 8enega-forrá/at rendeltetett ; de más nap a beteg rögtön vissza esett előbbi súlyos állapotába, s ámbár kénsavas rézéleg nagy adagaira lijonnan zöld turhát hányt, lélegzete, életereje csökkenni, homloka, felső végtagai izzadni kezdének , s az adott pézsma daczára meghalt. Dr, Schlesinger. A szóban levő szemek féktelen hatásától tapasztalás után fél , a hánytató borkőnél sem fanyar , sem hányást okozó tulajdonira nézve c-lőbbvalónak nem tartja, a vérvegyületre történhető hatását pedig kétségbe hozza, mivel az önokozta hányás által kivettetvén, föl nem szivódhatik. — Ugy véli Dr. Jankovich betege idült légcső lobban szenvedett, s a szerencsés gyógyulást inkább Plummer porainak tulajdonithatni , minthogy csakugyan ezekre szíint meg a légcsőtakár. Dr. Jankovich. A fölhozott szer nem a vérvegyületre ható, hanem csökkentő (herabstimmend) tulajdonánál, s hatalmas működésénél fogva sikeresebb hártyás torokgyíkba a hánytató borkőnél. Általa elbeszélt esetnél a lobos és lázas jellemek , az elfulladással fenyegető veszélyhezképest csak igen csekélyek voltak ; első rohamkor lobellenes gyógymód öt napok alatt, s két izben nadályok is illesztettek, de siker nélkül, a másodiknál görcsellenes szerek szinte foganatlanul, s csupán n kénsavas rézéleg hárilá el a görcsre következhető halálos szélbüdését a tüdőknek. Dr. Fleischer. Gyakran volt alkalma városi orvos korában ezen szert hártyás hurutban megkísérteni ; a kór elején kivált lobos hajlamú egyéneknél maga , s mások tapasztalásából kórosnak tartja , itt a hánytató borkő kevesebbet árthat. Azonban pöfők (pastös) tunya egyéneknél hasmenést nem olly könnyen okozván inkább illik, főleg ha lobellenes bánás járt előre.
