Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

14. szám

— 221 — en országunkban a tudományokra százszor annyi pénzt is képzelek eredménytelenül pazaroltathatni, sőt ínég pénzen egy egész légió deiekabbnál derekabb tudóst is képzelek külföldiül országunkba behozattatni, tán nem annyira hasznunkra mint kárunkra inkább, mert váljon azt hisszük- e , hogy csak fegyverrel lehet foglalni hazát, avagy ha külföldi reál tudósokkal elözönöltetünk nem koczkázíatjuk- e magunk létét; nézzünk csak kissé nyitottabb szemekkel körül, inig benszülötteink nyomorognak, a silány reáltudománykával bevándorlott külföldi jólétet ví ki köztünk magának ; és hát a német literatura nem bénitólag hat-e szegény literaturánkra ? Nem uraim, bennünket sem pénz, sem külföldrül hozott literátor vagy literatura nem menthet meg az enyészettül, egyedül szüntelen feszülésben tartott jó intézkedések által jó irányban tartott szorgalom menthet meg, t. i. hogy mi benszülöttek annyi erőt fejtsünk ki magunkból szorgalom által, mennyi csak belőlünk kitelik. — A külföldrül bevándorlott főkép iparüzönek ne hidjünk, el hozta ő penateseit a gyermekeinek átadandókat magával , ugy hogy sok idő telik bele , mig tökéletesen meghonosodik . mi annál nehezebben történik , minél nagyobbra nőtt már a bevándorlottak száma; oda kell tehát minmagunk legnagyobb megfeszített szorgalma által dolgainkat vinni, hogy a külföldi köztünk meg ne élhessen, mint külföldi , nemkülönben mint Péter czárnak szemrehányás tétetvén egykor, hogy a zsidókat Oroszhonba beszivárogni nem engedi , belső öntudattal felelt „sőt inkább csak jőjenek az istenadták monda ő , tárva állnak országom kapui elfogadásukra ; de hogy miként élnek meg, az nem az én gondom." — Mikből kitetszik, hogy nekünk nem annyira külföldi pénz és tudomány, mint inkább belföldi szorgalom kellvén , a szorgalom az ámitó circulus vitiosust boldogitó omne trinum perfectummá teszi, vagyis tudományt és pénzt is Aarázsol maga mellé. A szorgalomtul függ tehát tudományosságunk, pénzünk, jólétünk, sőt maga létünk is ; mert állítani merem , hogy az utósó időkben nem fukar kezekkel osztott nemzetiségünket illető kir. engedményeknek fele sőt negyede is elég leendetl mi résziinkrőli állandó s feszitett szorgalom mellett létünk biztosítására és jólétünk kivivására , holott azok, ha még dúsabban osztattak volna is