Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

1. szám

ismerése; minek az az eredménye, hogy a szűk körünkben létező tökéletlent legjobbnak, az ismeretlen jót , sőt tökéletest pedig vagy gyanúsnak vagy pedig körülményeinkhez nem alkalmazhatónak tekintjük. De egy tekintetben sein sürgetőbben szükséges megtudni azt, mit hoz emberi ész, párosítva emberi jóakarattal a mivelt világ más részeiben létre , mint az elmekórosok intézetei s ápolása tekintetében , melly utóbbi nálunk — hol az intézetek számra sem felelnek meg a szükségnek — fájdalom! lehető alsó fokon áll. Mennyire dugva tele van a bécsi elmekórosok intézete, s hány elmekóros van mind e mellett saját sorsára bizva; Magyar- és Erdélyországban mint barbár keleten nem kóborognak- e számtalanok szabadon az utczán, gyakran az emberek nevetsége, gyakran bosszúsága, gyakran szerencséllenségére; hát cretinkórosaink s bárgyúinkra, kik az austriai birodalom sok vidékin endemice jőnek elő, van-e legkisebb figyelem is? pedig ők is megérdemlik a figyelmet s igényelnek némi ápolást, valamint azon szép előképek, mellyek ápolási tekintetben Sweiczban s Párisban léteznek , nem hagyandók minden figyelem nélkül. Legnagyobb figyelmet igényelnek továbbá az elmekórosok intézetei , az őrültek mindenütt növekedő számánál fogva. Ezen tekintetben semmi sem hamisabb azon állitásnál, mell}

7 szerént a civilisatió előmentével a betegek száma csökkenni mondatik. Ha azt némi testi kórok eseteiben megengedem is, a tapasztalat mind a mellett azt tanúsítja , hogy egészben véve ezen kórok is számosodnak. Ezen tárgyat azonban itt érinteni nem czélom. Az elme- s kedélykórokra nézve pedig, ha nem egyéb, a nyilvános s magánintézetek naponként növekedő száma eléggé mutatja, hogy ezen bántalmak nem csak nem kevesbülnek de sőt inkább mindegyre szaporodnak. A nagyszerű nyilvános intézetek közöl a turini, genuai, pármai, syenai, nápolyi olaszhonban; St. Lukes, Bethlehem, Hauweil *) Dicséretes kivételt tesz ez állitás alól a prágai elmekór intézet, melly ncm annyira építészeti mint orvosi kormányzása végett érdemel dicséretet. Ez utóbbi tekintetben nem csak a betegségek gyógy,tásáról van gondoskodva a legczélszcrübb módon, hanem az elmekórtanból (psychiatria) is oktatás aditik a tnnulóknak , mit alig találhatni más részében birodalmunknak, 1 *