Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

9. szám

mészeti kórodába vétetett, következő kórtünetekkel : A halottszinű és külenűi betegnek jobb szeme tojásnagyságu sze„ derjes gyunnaként kidűlő , érintésre fölötte fájdalmas , fölső szemhéja feszült, kékes vörösségü , a szemteke száraz, mozdithatlan, a tülkköthártya egyenletes , magas, fölötte érzékeny kemény sánczként környezi a szaruhártyát, meily genyörvénnyé változva, egyedül felsőszélén, alig észrevehető csekély nyomát rontatja , az alsó szemhéj kötháríyájának tetemes duzzadása miatt kifordulva , minden el- és kiválasztások elnyoinatvák a szemben , de kivált a fejnek jobb felében heves kopogó, feszitő fájdalom, összérzetíi őrjöngés, hányással és heves loblázzal párosítva. Hogy illy körülmények közt az egész szemnek ióntartásáról szó sem lehet, hanem legfólebb is a felől, hogy a betegnek szeméből legalább annyi maradjon hátra, hogy majdan ha kívánná , műleges szemet alkalmazhasson, s a már már beálló agylob elmellőztessék ; bárki nem orvos is átlátandja. Mire nézve kórjeles bánás javaltatván , a

: lobláz enyhítésére érvágás, a gyomorbeli háborgás miatt hashajtó hányborkővel, az elválasztások előmozdítására pedig a szemre langyos borogatások alkalmaztattak inályvafőzetből, (pépalakuak el nem töretvén). Miknek alkalmazása után más napra a veszélyesb kórjelek sziinni látszottak , a fájdalom enyhült, elválasztás jelenkezett, s a fölső szemhéjon redő alakult; a szaruhártya genyjáratokkal eltelve, kúpképüleg kitolato't, az előbbi bánásmód, mellőzve az érvágást, folytattatott. Harmadnapra a szem vörös husgyurmához hasonlita, a betegnek egyetemes állapota annyival javult, hogy szeme többé nem olly érzékeny; a fájdalom félbehagyó lett, s több óráig nyugton alhatott, a lágyító szerekből készült pépeket is már türheté, melly bánásmód után a szétdűlt szemteke mindinkább összeesett, a fölső szemhéj halványult, és valamint a köthártya is, lazabh leve, s az egész szem mozdítható. lü-ed napján az orvoslásnak , hogy zsongitólag hassunk az elpetyhiidt részekre, az előbbi pépekhez székfűvirág tétetett. Végre az alsó szemhéj a daganat eltűntével rendes irányát vissza nyeré, a szemteke idointalan kis gyurmává törpülve , üregébe süppedt, s ezen állapotban hagyá el a beí«g