Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

7. szám

— Ill — bebizonyítása is, melly a léleknek álom alatti vándorlásából vétetik, nem bizonyítás, minthogy a praemissák hamisak. — 83. §. Itt az mondatik, hogy a lelkit a testitől nem lehet elválasztani, amellett, hogy fönebb bebizonyíttatott, hogy a lélek a testtől elválik. — 84. §. A szerelem szellemi acfusa abban áll, hogy az egyik test lelke, a másik lélek testére megy vadászni, a másik magicus erő legyőzetik sekként hajlandóság támad; ezek addig érintik egymást és addig ömlenek kölcsönösen egymásba és egymásból, mig az egész lényegesség egymás sajátává válik^ az az egyik a másikát megszokja; mert különben az újság ingere s a természet új ingerekre ingerel. — Itt kénytelen vagyok még egyszer Demokritos-ra gondolni, Az ő lelkesült, háromféle mozgásra képes parányai más alakba mennek át, a szerint a mint a parányok viszonya egymás közt változik. A mozgás által előidézett változása ezen viszonynak a történettől vagy a szükségességtől függ, semmi értelmesség, semmi istenség nem foly be ezen örvényes parányvilág vak mechanismusába. Egy lélek vétetett ugyan föl, de mint anyagi scsak finomabb parányokból, mint a millyenek a testéi, összetett lény, mint finomabb test, melly a durvábbat lakja és mozgatja. Ezen léleknek megfelel az érzékek általi észrevétel, melly abban áll, hogy a részecskéktől elválnak a parányok, s mint annak kifolyásai, képeket alkotva az érzeszközök pórusain áthatnak s a lélekbe ömlenek át, melly ekként kívülről illettetve mozgásba jő, s a mozgás által egy előterjesztést, egy képet nyer. Mind a mellett azonban, hogy a magnetiseur föláldozása papoltatik , épen úgy jár szerző bölcselkedésében , mint Demokritos; az embernek ezen eseményes világban nincs egyébb támasza , mint önmagában ; s ezért lesz az önzés a morál elve, s a jelen élvezete sa jövendőveli nem törődés, a legjobb gyakorlati philoeophia. — De a deléjségnek szerző által adott előterjesztéséből , nem szármozik azon haszon, mellyet. Demokritos bölcselkedéséből merített, hogy t. i. az ember az empíriához folyamodjon s faradhatlan buzgalommal tegyen fürkészeteket, észrevételeket, kísérleteket és taglalásokat. — Azon állítás, hogy a barátoknak el kell válni egymástól s erre okot kell keresni , hogy unalomból ismét csatlakozzanak,