Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

7. szám

— 102 — állapotoktól függenek, igy a rüh nem múlik a sáros fürdőre, habár a beteg addig használja is mig niegsüllyösödik. Dr. Wagner János. Nem annyira vegytani , mint orvosgyakorlati adatokhoz ragaszkodván, gyönge sós hévviznek s ollyas könnyebb kóresetekben véli üdvösnek a budai forrást, mellyek szelid olvasztó , petyhesztő s izzasztó gyógyhatást igénylenek, igy különösen könnyebb csúzos szaggatásokban; igen kívánatosnak véli , hogy a beteg foglalatosságait mulaszthatván kényelemmel , s minden meghűléstől óvakodva állja ki a gyógyidőt. Csúzos bántalmaknál csak a tiszta császár vizet ajánlja kül- , és belsőképen , görvély szövetkezéseinél pedig, hol a sóképző halvany-, büzeny-, iblanyvegyületek kitűnő gyógyerővel birnak , konyhasóból 20 fontot is olvasztat föl egyegy fürdőre , s folytatja használását mig a támadó bőrküteg (erythema ?) engedi. Végre ismét visszaemlékezvén a karlsbadi viznek magas hévfokára, s kénsavas szikéleg bő tartalmára a budai vizet ehezképest gyönge olvasztó hévviznek tartja. Dr. Plosz közönséges csúzon kivül kivált ollyan kétes természetű szaggatások legyőzésére tapasztalá sikeresnek a budai viz tartós kül-, s belhasználatát , mellyek hosszas higannyali gyógyitások után bujasenvvben szenvedő betegeknél visszamaradnak , hogy ha magokat akkor hútötték netalántán meg, midőn a higany épen lázas mozgalmakat, s kiürítéseket. nevezetesen izzadást gerjeszrett. Dr. Jankovich s. k. Dr. f'losz s. k. elnök. titoknok. Egy belií gr. Szapárg Fer. szavához az életdelejségrol (Vitai- magnetismus). Jelige. A semmiből semmi sem jő ki. Demokrit. Vannak idők és korszakok, mellyekben az emberiség fogékonyabbá lesz azon fitoktellyes befolyások iránt, mellyek által a belső élet bűvészete — magiája — s a szellem gyógyereje a természet fölibe emelkedik s az önkénytes álomjárás (Somnambulismus) jeleneteiben nyilatkozik. —