Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

6. szám

— 93 — közönséges , sem házi viszonyaiktól soha el nem zárta. Az el ső átalános bekenés után új riihkütegek nem támadnak , a rühöncz s annak fajzatja egészen el van pusztítva, ha bár az unalmas viszketegség a bőrön megmarad is , részint minta kén következménye, mi azt egésséges ember bőrén is előidézi, részint mint a szétdúlt rúhpattogzaíok elszáradása s gyógyulásából eredő. Az ekként gyógyítottak kigőzölgése még több hetekig kénszagu, Az ekként meggyógyított rüh visszatérése meggátlására ajánlja szerző a bőr gondos ápolását fürdők által, vagy hol illyetén intézetek hiányzanak az egész test naponként, nagy fürdőszivacsokkali megmosása által. ( Hannov. An. 18-t-li) A vörheny pirossáya természetéről. Dr. Schweich kinek alkalma volt a kemény agykérben első rendű, a gyomor s vékony belekben pedig, kóráttétel következtében vörhenyt tapasztalni, következő nézeteket állit föl a sajátságos és egyarányos vörhenypirosságról (a bőrön, kemény agykéren s az egész bélcsatorna falain). Mindenek előtt ezen vörösséget kétségkívül fölmagasztalt torlódási folyamatnak kell tulajdonítani a hajszáledényrendszerben. De ezen alkalommal a nagyobb hajszáledények nagyobb mennyiségű szétbontatlan vértekeesekkel , a finomabbak pedig: a vér festő alkatrészével, vértekecsek nélkül telnek meg (ílaematincongestion). Minthogy t. i. a haematina a vértestecskék vízbeni föloldása által, ennek másik alkatrészétől a globulinától elválasztható, egy illyetén elválasztás az életmüvek hajszáledényeiben is képzelhető. E mellett egyszersmind gyanítani lehet, hogy a vérnek különböző szerkezeténél fogva a szemölcsös szövetben (textus papillaris) kóros kiilhám (epidermis) választatik el, s ezáltal a vörheny utáni lehámlás föltétezteíik. A vörösség különböző árnyéklatait, mellyek világos pirosból — a gyomorban — barna pirosba mennek át a csipbél legalsó részében , akként lehet kimagyarázni, hogy a haematina a gyomornedv sósava által világos vörössé, a bélnedv égvényes szerkezete által pedig barnává festetik. Ha a haematinának globulinátóli elválása igaznak fog találtatni, abból azt lehetend következtetni, hogy a vörheny legközelebbi oka a vér elsőrendű bántalmában rejlik, A gyógytan pedig a dolgok illy állásánál fogva ujmufa'ást nyerne , az átalános és helybeli vérbocsátások czélszeriiségét ille-