Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 6. kötet, 1-25. sz. (1844)

22. szám

— 340 — idézett szenvedéseknek ismét a bűnt elkövetők kínzásai áítal kelletett megbosszultatniok. Minthogy a büntető intézkedéseknél, a bűnös ellenében , azon psychologiai elvet, melly bői a büntetésnél ki kellett volna indulni, merően félreismerték , mi lehetett természetesebb, mint az, hogy a bűnösök büntetésére, mélységes, sötét, borzasztó tömlöozöket éptíettek; meghötözésökre lánczokat és békókat találtak föl, s kebellázitólag fegyenczek busát fölszaggató botokat, korbácsokat és vesszőzéseket hoztak divatba, csakhogy a bűn megbosszultathassék. Hogy azon mellékes czél, melly ezen büntető intézkedéseknek föladata lett volna, t. i. a bűn elkövetésétőli elriasztás, el nem érethetett, arról a státusférliaknak eleitől fogva a tapasztalás által kellett volna meggyőződniök ; mert ezen büntető rendszer alatt egy bűnös helyébe más 10 keletkezett; s magok a megbüntetettek nem annyira elijesztettek , mint inkább megkeményedett szivű S csökönös gonosztevőkké változtattak által. De az idők nem voltak kedvezők egy illy észrevételre. S ekként ezen büntető rendszer nemcsak jobban meghonosodott az idő folytában, hanem olly mértékben növekedett, hogy végre miután a középkor tűlfeszitett barbárságában kimerittetett volna , maga a föllázadt természet által utasíttatott vissza az elébbi mérsékeltebb korlátok közé. — S váljon miért tévesztette el ezen büntetőrendszer a maga czélát ? — Mert egy oldalról birói végrehajtása ezen törvénynek a jobb érzést elfásitá és a szivet elszilajitá , más oldalról a büntetés kiszenvedése az emberi lelket csak föllázitá és bosszúállásra zaklatá. Ha a mondottak igazságát a büntetésnek imént emiitett kedvetlen eredménye eléggé bizonyitja, a történetek lángbetüi is ugyanazt tanúsítják. Avagy a középkor titkos tribunáljaiban elkövetett tortúrák kiirtották- e az eretnekségeket s az elkövetkezett hitvéleményefeet? megkevesbítették-^ a rablásokat és gyilkolásokat ? Midőn a frank forradalomban a guillotin-ok patakként ontották a vért, nem lett-e az ember élete becs nélkülivé, s a sors tragoediája nem változott- e comédiává ? — S ha honunkban a hajdú még ma is dobszóval hivja meg a közönséget a büntetés látványára , miként a müvészlovag vagy állatmutogató szokta a közönséget mutatványai látására bedobolni, s most gyermekek és