Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 6. kötet, 1-25. sz. (1844)

20. szám

— 315 — Némelly észrevételek a méhrákról, Cruveilhier kórboncztanának 39-dik füzetében egy méhet rajzol le, mellyet Roux, Recamier javallatára kiirtott. A műtétei sokáig tartott, s minthogy a méh nyaka a hűdhólyag alapjával szoros összeköttetésben volt, a hűdhólyag szétszakittatott, s a nő más napra meghalt. A méh kiirtását Cruveilhier szerint egészen száműzni kellene a gyakorlatból, nem a műtétei végrehajtásának nehézségei , nem a fenyegető vérzés , hanem azon összeköttetés miatt, melly a hűdhólyag alapja s a méhnyak mellső fölülete között létezik. A mi a méhrák kórhatárzatát illeti, a fájdalmak, vérzés , különféle minőségű kifolyás, egyátalában nem biztos jellemei a rákos bánfalomnak ; csak a méhszáj elfajulása szolgáltat biztos támaszpontot. Azonban a méhszáj elsőlegesen nem mindég bántalmas, sőt néha az egész baj lefolyta alatt mentten marad, vagy csak a méhszáj takonyhártyája szenved. Bizonyítják ezt Cruveilhier következő észrevételei. 1. Egy a Salpétriére czimű kórházban elhalt nőnél a méh testének elfajulása annyira haladt, hogy annak ürege mellől a hűdhólyaggal, hátul pedig a végbéllel közlekedett. E mellett a méh nyaka egészen egésségesnek találtatott. 2. Egy 45 éves asszony hirtelen halt meg a Salpétriérben, mellvizkórban. Soha sem panaszkodott ez valamelly bajról a méhében, s valósággal a méhe rendes nagyságú, s külsőleg egészen egésséges tekintetű volt. Bevágatván ezen életmű nyaka szinte egésségesnek találtatott, de a méh testének belső rétegei rákevvel voltak beszűrődve. 3. Egy 50 éves asszonynál a méhrák rendes kórjelei mutatkoztak: szalmaszinű tekintet, vérzések, fehér, többé vagy kevesbé szagos kifolyás ; de a vizsgálat alkalmával semmi kórost sem lehetett a méhszáján érezni s szerző bizonytalanságban maradt a baj természetére nézve. Ide járult még, hogy a beteg fájdalmakról nem panaszkodott, s élete végéig jó kedvű volt. Igy maradt 5 hónapig a Salpétriérben, szerző osztályán ugyanazon állapotban. De ekkor tetemes vérzések köszöntöttek be, mellyek következtében csakhamar kimúlt. A bonczolat alkalmával egy pár evő kanálnyi sűrű geny találtatott a medenczeüregben, de a hashártyalobnak semmi boncztani jelenete sem mutatkozott, épen úgy miként életében