Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 6. kötet, 1-25. sz. (1844)

8. szám

— 122 — nénk, miként hat a salétrom a csiíz elfen, megjegyezzük a) hogy a vizellet elválasztására jobbadán nem hat észrevehetőleg. b) hogy gyakran előidézni vagy legalább előmozdítani látszott a kigőzölgést. c) nérnellykor mind az izzadságot, mind a vizelletelválasztást előmozdította egyszersmind, d) csilapitja mind a fájdalmat, mind a lázat, de azt nem mondhatni , hogy az egyik vagy másik készületre különösen hat. e) egy szóval úgy látszik , hogy a salétrom megérdemli a temperans nevezetet, de hatásmódját nem lehet kimagyarázni. Az itt fölállított nézeteket szerző 14 kóresettel akarja még inkább bebizonyítani , de a mellyeket elősorolni fölöslegesnek tekintők. — (Bull de t/iérap. 1843). Szabi/ti boróka s gyalo(jfe//y<">boyyók cs/íz és köszvény ellen. Dr. Ba/yn hallván , hogy egy honíia a köszvénytől egyedül ezen szerekből készült forrázat által szabadult meg, minthogy épen ekkor ő is idült s fölötte fájdalmas csip- és ágyékköszvényben szenvedett, úgy hogy egészen meggörbülve kényteleníttetett járni s a fájdalom miatt alig fekbetett : készíttetett magának egyenlő mennyiségű (egy obon) szabini borókalomb , gyalog fenyőbogyó , s kálmosgyökérből (calamus aromaticus) forrázatot s lefekvés előtt három csészével fogyasztott el, lehető melegen. Erre a legnagyobb izzadságba jött s a harmadik csésze ivása alkalmával villám sebességgel nyilallott a fájdalom szenvedő csípejébe s innen le egész lábába , ugy hogy egész lába £ 3 uja a külső oldalról szinte érzéketlen lett. A vizellet bőven ürittetett ki. Más nap reggel szerző még egy csészével ivott meg, elvárta az izzadságot az ágyban, s egészen meggyógyulva kelt fel. Szerző később ezen szertől heves, láztalan csúzokban a legfényesebb eredményeket tapaszfalta. — (Medic. Corresp. Blall rhein. und westf. Aerzte 1843). Adalék a kínul yyóyyerejévől /üdővészben. Dr. Asmns a kínalt, az általa meghatározott alakok, adagok , és összeköttetésekben. (Lásd Uber die Heilwirkungen des Chinins in der Lungenschwindsucht. Königsberg 1842)